Maldini: 8 BL döntőt játszottam, de az emberek csak 2005-re emlékeznek
Paolo Maldini visszatekintett AC Milanos karrierjére és a híres 2005-ös Liverpool elleni döntőre: “8 Bajnokok Ligája döntőt játszottam, de az emberek csak arra emlékeznek.”
A védő egész karrierjét a Rossoneri mezében töltötte. Az apja, Cesare példáját követte. aki 1963-ban a klub első Bajnokok Ligája győzelmét emelhette a magasba, mellette a Serie A-t is négyszer megnyerte.
Maldini két fia is a Milan utánpótlásában játszik, míg Paolo visszatért az együtteshez igazgatóként.
“Kevés olyan év volt 1954 óta, amikor Maldini család nem volt ott az AC Milannál.” -mondta az UEFA.com-nak.
“A kapcsolatom a klubbal 1978-ban kezdődött és sose fog elmúlni. Az a tény, hogy legalább egy tagja a Maldini a csapatnál van 1950 óta, mindent elmond.”
Paolo sikeresebb volt, mint az apja. Ötször nyerte meg a Bajnok Ligáját, háromszor az Intercontinental Cup-ot, négyszer az Európa Szuperkupát, hétszer a Serie A-t, ötször az Olasz Szuperkupát és egyszer a Coppa Italiat.
Viszont 2005-ben a Liverpool ellen elvesztették a büntetőket, a félidőben 3:0-ra vezettek majd a második félidőben az ellenfél kiegyenlített Iszambulban.
“A gólom a 2005-ös döntőben a leggyorsabb és legcsodálatosabb volt a Bajnokok Ligája döntőkben, de a legdrámaibb is, hiszen bebizonyította, hogy nem vehetsz semminek sem készpénznek és ez a kiszámíthatatlanság az ami miatt a labdarúgás annyira csodálatos.”
“Mindig nevetek rajta, hogy 8 Bajnok Ligája döntőben játszottam és ötöt megnyertem, de az emberek csak erre emlékeznek. Ez nyomott hagyott.”
“Mi voltunk a favoritok, sokkal jobban játszottunk, mint a Liverpool és a meccs végig kézben volt tartva, kivéve azt a 6 percet. Végig veszélyesen támadtunk. Viszont amikor ezeket a veszélyes szituációkat elfogadod, akkor könnyebbé teszed nekik, hogy helyzeteket alakítsanak ki.”
A Milan és Maldini két évvel később a Liverpoolt győzték le a 2007-es Bajnokok Ligája döntőjében.
“Nem emlékszem sokra arról a meccsről. Nagyon sok fájdalom csillapítót kellett bevennem. Emlékszem Pippo Inzaghi góljára, a végső sípszóra és egy kicsit az ünneplésre.”
“Amikor három nappal később megműtöttek, minden egyes alkalommal amikor felébredtem megkérdeztem, hogy nyertünk vagy vesztettünk, csak hogy biztos legyek.”