Ferencváros – Suduva (4-2) Elemzés

Az első meccsen Litvániában zsengécske játékot produkálva értünk el döntetlent, ami a Suduvának tökéletesen megfelelt. De itthon már nem volt mese: valahogy – tök mindegy hogyan -, de be kell jutni a főtáblára.

A B-közép megintcsak kitett magáért, egy óriási molinót feszítettek ki, amelyen ez állt: FELADNI, SOHA!. A kezdő sípszó előtt is már olyan hangulat volt, legyen szó a Himnuszról vagy a Fradi indulóról, hogy az embernek borzongott a háta, nincs olyan hazai játékos, akit ez fel ne tüzelt volna.

Most nem húzta meg annyira a Ferencváros az elejét, mint ahogyan azt más meccseken tette, óvatosan kóstolgatták egymást az ellenfelek, de a labdabirtoklás aránya így is felénk hajlott. A 11. percben azonban kis híján minden fradi-álom szerte foszlott, mivel – az M4 Sport kommentátorának a szavaival élve: “Mit tökölünk ott hátul!?” – Dvali gyengén passzolta a labdát Kharatin felé, aki nem vette észre a mögötte érkező ellenfelét, Verbickas lecsapott és egy megpattanó mázlista lövésből – a semmiből – előnyhöz jutatta kenyéradóját (0-1). Tulajdonképp saját magunkat vertük ebben az első negyedórában.

Aki mindkét meccset nézte, észrevehetett egy különös újítást a litvánok játékában: a sündisznó védekezés mellett, olykor elég agresszívan letámadtak, egyébként ebből született a gól is, de ezen kívűl több alkalommal meggyűlt vele a bajunk. Hiába a hátrány, nem roppant össze a zöld-fehér alakulat (ellentétben az utóbbi évek magyar csapataival), visszavették a kezdeményezést és további akciókat alakított ki a harmincszoros magyar bajnok. Ennek meg is lett a gyümölcse: Tokmac szépen vette észre Boli bemozgását, gyönyörűen megjátszotta a kapus pedig fölrúgta az elefántcsontparti támadót. A Suduva hálóőre végül megúszta egy sárgával, a megérdemelt tizenegyest, a nagyot küzdő, Varga Roland értékesítette (1:1). Most nálunk volt a lelki előny, a félidő végére nagyon fölpörgött a csapat, jó lett volna még egy gólt begyötörni és előnnyel elmenni pihenni. Boli elegett tett ennek, Zubkov adta be laposan a játékszert, amit az ék könnyedén pörgetett be a hosszúba. Mikor máskor szerezze meg valaki első FTC-gólját, mint egy ilyen fontos viadalon.

Nyertes helyzetből kizárt, hogy elveszítjük – gondolhatták sokan a félidőben… Sajnos még maradtak izgalmak.

Ott folytatták, ahol abba hagyták. Nagyon ment a magyar együttes a harmadik gólért, a helyzetek is jöttek, a legnagyobbat Zubkov vágta kapufára. A szerencse megint nem volt velünk, ellenben a litvánokkal: ezúttal a fradi védői az emberfogással álltak hadi lábon, egy betett labdát közelről gurított a kapuba Topcagic (2-2). Újra ugyanaz a lemez, ismét a vendégek mentek volna tovább ezzel az eredménnyel.

Még elkeseredni sem volt idejük a szurkolóknak, amikor a csapat ismét megmutatta lelki erejét, egységét, és két minutummal ezután Sigér Dávid lépte át támadóan a félpályát, a befejező ember azonban mégis Tokmac Nguen volt – immáron negyedszer a selejtezőkben – , a norvég káprázatosan lőtte ki az alsó sarkot (2-3).

Ahogy halatt az idő, úgy támadott ki egyre jobban a Suduva, rengeteg területet hagyva maga után, innentől futószalagon jöttek az ajtó-ablak esélyek, de egy pici bökkenő mindig volt pedig akár 5-6 találattal is nyerhettünk volna. Tehát, a teljes biztonság érzete még elmaradt, de az ellenfélnek egyre kezdett elmenni a hite, ráadásul fáradtak is rohamosan. Tokmac és Isael több alkalommal kivégezhette volna a Suduvát, bár Zubkov és Boli neve szintén szerepelhetne ezen a képzeketbeli listán. Ekkor viszont már önmagában az megnyugtatónak bizonyult, hogy a Fradi birtokolja a bőrgólyót, és nem a vendég egylet nyom ezerrel. A ráadás közelettével a Zöld Sasok érthetően egyre kevésbé siettek, nyugodtan passzolgattak, de azért a minél szebb eredmény érdekében kínozták tovább a litvánokat, a hosszabbítás legvégén megkapta a csapat második büntetőjét (igaz, hogy a tizenhatoson kívűl történt és szabályos volt, de legalább nekünk is volt szerencsénk). Csereként lépett pályára az ítélet végre hajtó, Shinevic, aki könyörtelennek bizonyult (2-4). Feltette a korona tetejére az utsó gyémántot és kezdődhetett az ünneplés, a szurkolók pedig skandálták, hogy: “Európa, Európa”.

A litvánok így is nagy dolgot értek el, férfiasan küzdöttek, de a Ferencváros volt a jobb és 100%-ig megérdemelten vehet részt az Európa Liga csoportkörében, amit már csak ki kell élvezni és minél több tapasztalatot gyűjteni a kosárba. A vártnál jobban sikerült ez az egész selejtezősdi, a kritikusabb hangok azt mondták, hogy már az első körben kiesik az FTC. De lám, igaz nem mindig meggyőző szerepléssel és igen ez a védelem hagy némi kívánni valót maga után, meg persze ha itt kiesik a gárda, akkor mindenki teljesen másképp vélekedik majd az egészről, de elértük Európát és a Vidi után az FTC-nek is sikerült, ami óriási dolog! Szép volt, fiúk!!!

15 év. Ennyi éve nem szerepelt az FTC európai versenysorozatok főtábláján. Egészen mostanáig…

Kiemelt kép: fradi.hu

További focis tartalomért látogass el a https://focijava.blogspot.com/ oldalra.