Napi érdekességek: Nem ismerték az építkezés csínját-bínját, mégis egy ikonikus vallási helyet dobtak össze az ősiek

Hat mérföldre Urfától, a délkelet-törökországi ősi várostól, Klaus Schmidt korunk egyik legmegdöbbentőbb régészeti felfedezését tette: hatalmas, körülbelül 12 ezer éves faragott köveket talált, amelyekről sokáig úgy hírlett, hogy földönkívüliektől származnak. Valójában azonban szorgos kis emberi kezek munkáját rejtik az újkőkorszakból. Ismered meg a Göbekli Tepe történetét a napi érdekességek következő rovatából!

A Göbekli Tepe – ismertebb nevén Pocakos hegy – az egyik legrégebbi, ember alkotta kultikus hely. A régészeti lelőhelyet először a Chicagói Egyetem és az Isztambuli Egyetem antropológusai vették górcső alá az 1960-as években, de mivel eleinte csak néhány törött mészkőtömböt találtak, azt gondolták, hogy a domb nem több mint egy elhagyatott temető. 1994-ben Klaus Schmidt német régész miután az egyik jelentésben egy rövid említést olvasott a kővel kirakott dombtetőről, úgy döntött, hogy ő maga is szemügyre veszi – és milyen jól tette.

Kiderült, hogy a fő ásatási területen egy nagyobb, templomszerű struktúra áll, 3 méter magas oszlopokkal alátámasztva, amelyek kör alakban vannak elhelyezve. A domboldalon túl 4 másik, részben kiásott oszlopgyűrű található, mindegyik nagyjából hasonló elrendezésű: középen 2 irdatlan méretű T alakú kőoszloppal, amelyeket kisebb, befelé néző kövek vesznek körül. A legmagasabb pillérek 16 láb magasra tornyosulnak és kb. 7-10 tonna súlyúak. Ami pedig a kinézetet illeti, némelyik letisztult, míg mások állatos faragványokat rajzolnak ki: rókák, oroszlánok, skorpiók és kígyók képei tekeregnek az oszlopok oldalain. A helyszínen talált csontok arra utalnak, hogy a dombot a vallási célok mellett, rituális áldozásra is használhatták. Schmidt úgy vélte, hogy a Göbekli Tepe zarándokhely volt, amely akár 160 km távolságból is vonzotta a hívőket.