Megmentheti még bármi is Solskjært-t?
Sem pályán belül, sem azon kívül nem szól semmi a United mellett mostanság, és ez már a vörös ördögök szurkolóinak is szúrja a szemét. Három féle szurkoló van ilyenkor: aki az edzőt Solskjært-t hibáztatja, aki a játékosokat, és végül, aki a klubvezetést. De kinek van igaza?
Ole’s at the weel
Vagy mégsem? Eleinte jól indult a norvég gépezete, olyannyira jól, hogy az akkor még ideiglenes edzőt rögtön ki is nevezték „rendes” edzőnek. Na és innen indultak a nehézségek. A védelem volt talán a legnagyobb probléma, sem Phil Jones, sem Smalling nem ütötte meg azt a szintet, amit Solskjært vagy maga a United elvárt.
De mit is vár el ez a United? Ferguson távozása óta sehogy sem akar a United úgy kinézni, ahogy fénykorában volt, de erről most kár beszélni, inkább egy külön cikkben foglalkoznék majd vele.
Szóval visszatérve Solskjært-ra és a védelemre, Lindelöf és Maguire papíron valóban varázslatosan fest (egy angol válogatottról beszélünk, aki klubrekordért ment a vörösökhöz!), de a gyakorlatban egy éve várjuk már a megígért csodát, amit ez a védelem kínál. Ez azonban nem jött. És ami Olé-ra tereli a fekete bárány gyanúját, az az, hogy itt amúgy jó játékosokról beszélünk. Ez a keret többre is képes, sokkal többre. Valahogy azonban az az ember érzése -legalábbis az enyém -, hogy Solskjært nem képes játékosaiból kihozni a vadállatot.
Valamit benéztek a kémek
Lehet Maguire mégsem olyan jó, mint hittük? Itt érdemes amúgy megvizsgálni a Leicester-t is, akik rengeteg pénzért adogatják a játékosokat, akik azonban valahogy nem akarnak teljesen beilleszkedni az új klubba. Maguire a legordítóbb példa, de beszélhetünk Ngolo Kantéról, aki nem igazán találja magát Lampard gépezetében.
Ami itt a válasz, az a Leicester-ben lévő kémia. Ezek a játékosok nem azért drágák, mert annyira tehetségesek lennének, hanem mert ha egy valakit kiveszünk onnan, a rendszer összeomlik. A rókák pontosan tudják ezt, ezért olyan árcédulát ragasztanak olykor a játékosaikra, amikre kikerekedik az ember szeme.
Maguire esetében azonban egy drasztikus visszalépésről beszélhetünk. Gary Neville szerint (ex Man United legenda, manapság a Sky Sports szakértője), csak egy megfelelő társra van szüksége. Ebben lehet igazság, visszatekintve a Leicesteres elméletre, de nehéz elhinni, hogy egy másik védőtárs érkezésével Maguire egy csettintésre Rio Ferdinand-á változna. Lassú, helyezkedése gyatra, egyetlen erénye talán a fizikuma.
Az idei átigazolási szezon biztos nem jelent megoldást a vörös ördögök számára, már csak azért sem, mert bár igaz, hogy jó játékosokat igazoltak, de nem a megfelelő pozíciókba. Itt Donny Van de Beek-re gondolok, aki már a sokadik támadó középpályás a csapatban, így nem csoda, hogy a padon töltötte első meccseit. Nem véletlen, hogy Patrice Evra, a United egykori francia kiválósága teljesen feleslegesnek tartja a holland játékos leigazolását.
Vajon Jadon Sancho leigazolása lehetett volna a kulcs? Nem hinném. Átmeneti megoldást biztos jelentett volna, de nem tartott volna sokáig, hamar felütötte volna a fejét a védelem gyengesége. Valami olyasmi történt volna, mint Bruno Fernandes esetében. Eleinte minden jól megy, az új fiú mindent megold, aztán valami elromlik, és vége. Ezzel persze nem azt mondom, hogy Bruno Fernandes ideje leáldozott, szimplán csak a United-ben zajló jelenségre hívtam fel a figyelmet, és arra utaltam: ez a Bruno gyerek jó, de nem old meg mindent. Ahogy Sancho sem tette volna.
A fejben vannak a bajok
Az tény, hogy a United pályán kívül sincs a helyzet magaslatán. Maguire Görögországban kis híján megjárta a börtönt, Greenwood Izlandon lányokkal mulatott a hotelszobában. A pályán belül mutatott motiválatlanság már egy másik dolog, bár számomra érthetetlen, mi tört meg ennyire a csapatban. Bajnokok Ligája pipa. Tehetséges játékosok pipa. Tökéletes szurkolók, stadion pipa. Utánpótlás pipa. Kell még ennél több? Ezek szerint igen, de Woodward, vagy Solskjært ezt nem tudja megadni.
Vagy lehet, hogy szimplán csak az ego szállt el? A PSG-ben láthatunk hasonlókat, ahol Lőw Zsoltéknak lepkefogóval kell elkapni az el-elszálló egokat a csapatban.
Klubot vezetni tudni kell
Ha nem a játékosok, nem is Solskjært, akkor ki a felelős? Tipikus jelenség, amikor egy probléma felelősét keressük, hogy minél feljebb megyünk. Ez a te hibád? Nem? Akkor a főnöködé. Ha nem az övé, akkor az ő főnökéé. Na és valami ilyesmi logikával jutunk el Ed Woodward-ig, a United ügyvezető alelnökéig, akinek már nagyon sokan követelik azonnali távozását. A 2005 óta a Glazer család (a vörösök tulajdonosai: Joel, és Avram Glazer) tanácsadója volt, azóta pedig fontos szerepet tölt be a csapat financiális életében.
Az, hogy a United évek óta veszteségesen zárja az évet, azt hiszem mindent leír a szurkolók és a Woodward közötti kapcsolatról. Ez a kivételes gyűlölet addig fajult, hogy január végén néhány szurkoló megtámadta az alelnök házát.
Az idei átigazolási szezont már pár bekezdéssel előbb megtárgyaltuk, viszont az kimaradt, hogy a silány költekezés miatt egyedül a klubvezetés vonható felelősségre. Vagy a korona, mondhatnánk. A vírus miatt mindenki veszteségesen zárult (a United esetében: veszteségesebben), így joggal védekezhet azzal a vezetés: ez most a vírus hibája! Erre aztán a szurkolók előkapják az idei PL átigazolásokat, és miután valahol a lista alján meglátják az MU-t, újra a vezetésnél van a labda.
Ki a ludas?
De tényleg, most kire kell mutogatnunk? Mert azt nem tudjuk, kinek a hibája, abban viszont, hogy kit fognak ezért kirúgni, mind egyetértünk.
Olé, lesz a bűnbak, bárki is a felelős a United-ban történtekért. Az viszont jó kérdés, ki vezetné vissza az ördögöket a siker útjára? Pochettino-n kívül mást nagyon nem emlegetnek, de az sem biztos még, hogy az exSpurs edző elvállalná a nehéz munkát.
Sir Alex Ferguson óta nem sikerült eredményt mutatnia a United-nek. 7 év távlatából visszatekintve szabad szemmel látható, hogy ereszkedik a színvonal, és lassan el kell gondolkodniuk a főnököknek: „valamit rosszul csinálunk…”