Modric: Sergio gólja futballtörténelem

Luka Modric sérülését követően tegnap már pályára lépett a Bernabeuban, igaz, csak csereként. A „kicsi horvát hős” a Club del Depositano-nak adott egy rövid, ám annál érdekesebb riportot.

R: Hogyan látja a mai labdarúgást a sajtóval, marketinggel, kötelezettségekkel és a közösségi médiával?

M.: Csak a labát és a játékot szeretném, ez kétségtelen! (nevet) De ez ma lehetetlen. Én valójában szeretem a közösségi oldalakat, különösen az Instagram-ot. Ez jelenti számomra a kikapcsolódást, amikor arra van szükségem. Főleg focista próbálok lenni, ez a fontos nekem. De bevallom, néha szükségem van a gondolataim elterelésére, amikor valamire nagyon ráfeszülök.

R.: Tavaly megkapta a VB legjobb játékosanak járó díjat, majd az Aranylabdát is. A legjobb szezonban jöttek az elismedések? Ez egy év, vagy egy karrier értékelése volt? Esetleg mindkettő?

M.: Azt hiszem, mindkettő. Ez egész karrierem elismerése volt. Egy különösen jó év díjazása, amikor a Bajnokok Ligáját is meg tudtuk nyerni, és a válogatottal a döntőbe jutottunk a világkupán, ami a számunkra még mindíg megmagyarázhatatlan.

Nem szeretek magamról beszélni, de azt hiszem, hogy az egyes meccseken nagyon jól játszottam. Nem véletlen, hogy olyan sok ember különböző területekről egyet értettek ebben. Újságírók, rajongók, osztálytársak és riválisok is rám szavaztak…Az, hogy a futball egész világa egyet ért, nagyon nehéz és szép dolog.

R.: Gareth Bale és a te karriered összefonódott a Tottenham-ben, majd folytatódott a Real Madridban. Mégis, Gareth karrierje nem ennyire egyértelmű, és másnak látjuk őt.

M.: Valójában Gareth és én nagyin hasonlóak vagyunk. Félénkek vagyunk és nem beszélünk sokat. Gareth is folyékonyan beszél spanyolul, és nagyon jól kijön a csapattársakkal. Örömmel tölti el, hogy a világ legjobb csapatában játszik. De mindenkinek megvan a maga személyes stílusa, és tiszteletben kell tartanunk az életmódját. Én remekül kijövök vele.

R.: Hogyan lett középpályás?

M.: Már a Tottenhamben is annak idején a középpalyán játszottam. De néha felküldtek előre. Aztán harry Redknapp ( a Spurs edzője) és Slaven Bilic (a horvát válogatott edzője) tisztán a középpályára helyeztek. És jobban éreztem magam, többet tudok adni a csapatnak, a játékom hasznosabb ebben a szerepben.

Igaz, hogy Madridban az elején José Mourinho visszahelyezett előre, de a végén erre már nem is emlékeztünk. A Manchester United elleni mérkőzés óta tisztán kizárólag a középpályán játszok. Azt hiszem, ennek az eredménye tisztán látható. És az azóta eltelt időben amit a csapattal elértünk, az lenyűgöző.

R.: Gondolod, hogy Ramos lisszaboni gólja nélkül is minden úgy történt volna, ahogyan történt?

M.: Ha-ha! (nevet) Nehéz hipotéziseket felállítani… Nem tudom, lehet, ez a gól kicsit megváltoztatta az európai futball történelmét. Igaz, hogy a Real Madrid addigra már sokat nyert, de 12 éven át nem nyerte meg a BL-t. És ez a gól megváltoztatott valamit. A „chip” megváltozott. Európában erősebbek lettünk a csapatok tartanak tőlünk. Ez a fociban észrevehető.

A gondolkodásmód volt nagyon fontos. Mert 12 éven át csak beszélni róla…”a tizedik, a tizedik”… Volt valami mentális gát. Mourinho-val háromszor jutottak az elődöntőbe. Nehéz volt legyőzni ezt a mentális akadályt, és amikor végre eljutottunk a döntőbe, és megnyertük, és ahogyan…még ma is libabőrös leszek, ha rágondolok.

Megmutattuk, hogy erősek vagyunk és nem adjuk fel. És a végén a gól, amit Sergio szerzett, mindent megváltoztatott. Történelmi gól volt, ami valószínűleg, ha nem így történik, akkor nem tudzltunk volna olyan sok sikert elérni, ami utána következett.

A riportot a Club del Depositano nyomán a Marca tette közzé. Kiemelt kép szintén marca.com.