Magyar helyesírás feladat: jó kedvű vagy jókedvű? Egybe vagy külön írod?
Mai helyesírás feladatunkban egyetlen szóköz a tét. Azt az embert kell jellemezned, aki mindig vidám, és két alak közül választhatsz: jó kedvű vagy jókedvű.
A kérdés az ú és ű képzős melléknevek terepére visz, ahol a magyar helyesírás két irányba ágazik el. Ezek a szavak úgy születnek, hogy egy jelzős kapcsolat végére odakerül a képző. Formailag a második szóhoz tapad, valójában az egész kapcsolatra vonatkozik: a kék szemű lánynál a szem színéről van szó, a fehér virágú bokornál a virágéról. A szabályzat az ilyen kapcsolatoknál általában megtartja a különírást, az egybeíráshoz külön ok kell. Ilyen ok a jelentésváltozás. A nagyképű ember nem nagy képű, hanem beképzelt, a keménykötésű pedig nem a kötéséről nevezetes, hanem arról, hogy zömök és szívós.
Te melyik alakot írnád le egy születésnapi képeslapra? Döntsd el, mielőtt továbbgörgetsz.
Tudod hogyan írjuk helyesen?
Share your Results:
Helyesírás feladat megoldása és magyarázata
A mai helyesírás feladat megoldása: jókedvű, egybeírva.
Első lépés: nézd meg, mihez kapcsolódik az ű képző. A képző a jó és a kedv együtteséhez járul, hiszen a jókedvű ember attól az, hogy jó a kedve.
Második lépés: írd le ezt az alapot képző nélkül. A helyesírási szabályzat a jókedvet összetett szónak tekinti, tehát egybeírjuk.
Harmadik lépés: tedd hozzá a képzőt. Ha az alap már egyetlen szó, a képző nem szakítja szét: jókedv plusz ű, és megvan a jókedvű.
A csapda az, hogy a rossz válasz pontosan a kék szemű mintájára épül: melléknév, főnév, a végén ű képző. Aki tudja, hogy ilyenkor a különírás az alap, és jelentésváltozást sem lát, az logikusan két szót ír. Jelentésváltozás valóban nincs: a szó pontosan azt jelenti, amit a két tagja. A gondolatmenetből egy kérdés marad ki: hogyan írjuk az alapot önmagában? A kék szem két szó, a jókedv egy, és ezen múlik minden.
Akkor viszont miért egy szó a jókedv? A helyesírási szabályzat a különírásról és egybeírásról szóló fejezet bevezetőjében nyíltan megmondja: a meggyökeresedett írásszokás miatt néha olyan kapcsolatokat is egybeírunk, amelyeknek nem változott meg a jelentése. Példának éppen a jókedvet hozza, a társai a listán az egyhavi, a márványtábla és a vízbefúlás. Ezen a ponton a helyesírás nem levezetést, hanem hagyományt követ, és a jókedvű ezt a hagyományt örökölte. Szabályt tehát nem kell kitalálnod hozzá, elég megjegyezned, hogy a jókedv már képző nélkül is egy szó.
Ne maradj le a kvízeinkről!
