Tájszólás feladat: kapásból rávágod, mit jelent ez a régi szó?
Van egy különös jelenség a magyar tájszólásban: rengeteg olyan szó létezik, ami elsőre ismerősnek hangzik, mégsem azt jelenti, amire elsőre gondolnál. Pontosan ez történik azzal a szóval is, amit ma elétek teszünk. Az idősebb generáció egykor a mindennapokban használta, gyerekkorban pedig szinte mindenki találkozott azzal a dologgal, amit jelöl, csak épp egészen más néven ismerte. Ha valaki egy magyar faluban nőtt fel a huszadik század közepén, jó eséllyel hallotta ezt a formát a nagyszülei szájából, és talán soha nem is gondolt bele, hogy az ország egy másik táján egészen máshogy mondják ugyanazt a dolgot. A magyar nyelvjárások gazdagsága pont ilyen apró meglepetésekben mutatkozik meg.
A feladat pont ebben rejlik: a szó hangzása megtévesztő, mert egy teljesen más, jól ismert magyar szóra hasonlít. Az agyunk ilyenkor hajlamos a gyorsabb, ismerősebb választ kapásból bevágni, ahelyett, hogy végiggondolná, mi is állhat valójában a mondat mögött. Nézzük meg, vajon kitalálod, mire gondoltak a nagyszüleink, amikor kimondták ezt a szót, vagy te is abba a csapdába esel, amibe a legtöbben.
Mit jelent a Csilánt?
Share your Results:
Tájszólás megoldása és magyarázata
A helyes válasz: csalán.
A csílán a csalán egyik tájszólási alakja, elsősorban a palóc vidéken és Magyarország északi tájain terjedt el. Pontosan arról a szúrós, viszkető levelű növényről van szó, amellyel valószínűleg mindenki találkozott már gyerekként, csak épp nem feltétlenül ezen a néven.
Hol csúszik el a legtöbb ember?
A legnépszerűbb rossz válasz a csillag, és ez korántsem véletlen. A két szó eleje szinte egyformán hangzik, ezért az agyunk gyorsan az ismerősebb, gyakrabban hallott formára ugrik. Ez a fajta tájszólás nem egy teljesen idegen szót takar, hanem egy jól ismert hangalakot rejt mögötte más jelentéssel, és pont ez teszi nehezebbé a feladatot, mint egy sima szókincskérdést.
Az aha élmény
A csalánnak nem ez az egyetlen tájszólási változata. Az ország különböző vidékein csöllánnak, csöllánynak, csollánnak és cselánnak is hívták, és a néprajzkutatók ennél is jóval több alakot dokumentáltak. A háttérben egy következetes hangtani folyamat áll: bizonyos vidékeken az a hang egy adott mássalhangzó környezetében szűkebb, hosszabb hanggá alakult, miközben a szó eleji torlódás is egyszerűsödött. Aki ezen a tájszólási vidéken nőtt fel, számára pont ez a forma volt a magától értetődő, a köznyelvi csalán hangzott furcsán az ő fülének.
