Tájszólás feladat: falun mindenki értette, ma már szinte senki
Ma egy tájszólás feladvánnyal készültünk, ami elsőre ártatlannak tűnik, aztán szépen elkap egy csomó embert. Ilyenkor mindig izgalmas figyelni, mennyire megbízik az ember a saját megérzésében. A szó rövid, egyszerű hangzású, pont olyan, mintha valami gyors mozdulatot jelentene, valami olyasmit, amit egyetlen pillanat alatt el lehet végezni. Csakhogy egészen másról van szó, és épp ez teszi igazán izgalmassá a feladványt.
A régi vidéki szavak nem véletlenül kopnak ki a nyelvből. Amikor eltűnik az az életmód, amiben megszülettek, velük együtt halványul el a jelentésük is. A nagyszülők generációja számára ez a szó teljesen magától értetődő volt, a mai fül viszont csak ráérez valami hasonlóra, ami közel jár az igazsághoz, mégsem az. Pont ez a kis csúsztatás adja a feladvány izgalmát: meghallod a szót, azonnal társítasz hozzá egy jelentést, aztán a végén kiderül, hogy egészen más irányba indultál el. Lássuk, sikerül e kitalálnod, mit takar valójában ez a régi tájszólás.
Mi az a pazul?
Share your Results:
Tájszólás feladat megoldása és magyarázata
A helyes válasz: pazarol.
A pazul a pazarol ige tájszólásban élő, rövidített alakja. Jelentése ugyanaz: valaki feleslegesen elszór, eltékozol valamit, amit előbb keservesen összegyűjtött. A köznyelvi változatnál jóval tömörebb és keményebb a hangzása, ez jellemző a paraszti munka szülte igékre, amik nem az irodalmi nyelvből, hanem a mindennapi életből nőttek ki.
Ahol a legtöbben elcsúsznak, az maga a hangzás, ez a klasszikus tájszólás csapdája. A pazul rövid, egyszótagos, pattogó szó, és épp ezért gyors, könnyed mozdulatra emlékeztet, valami olyasmire, mint a pördül vagy a csusszan. Aki nem ismeri a tájszót, ösztönösen egy testmozgáshoz köti, nem a pazarláshoz. A halaszt opció is emiatt csábít sokakat, hiszen ha valaki lassú, elnyújtott cselekvésre gondol a hangzás alapján, az is logikusnak tűnik, csak épp nem talál.
Az igazi aha élmény viszont a szó háttere. Maga a köznyelvi pazarol csak a tizenkilencedik század elejétől adatolható rendszeresen az irodalmi nyelvben, előtte a tékozlás fogalmát pontosan az ilyen tájszavak fejezték ki. És van itt még valami: a paraszti közösségekben, ahol szoros volt az összetartozás és szűkös a vagyon, a pazarlás nem csak magánügy volt. Aki pazul, az nem csak saját magát verte be, hanem közvetve az egész közösséget is megkárosította. Egyetlen tájszólás tehát egy teljes vidéki értékrendet őriz.
