Helyesírás feladat: Rövid vagy hosszú? Lássuk, Te tudod-e!
Van egy maroknyi magyar szó, amit majdnem mindenki rosszul ír le, mert a fülünk egészen mást diktál, mint a hivatalos szabály. A mai helyesírás feladat pont egy ilyen igét dob eléd: a bujkál és a bújkál közötti örök dilemmát kell eldöntened. Elsőre furcsa lehet, hogy egy ilyen hétköznapi szónál egyáltalán gondolkodni kell a hosszúságon, pedig nem bonyolult szabályról van szó, inkább egy apró, de rendkívül makacs megérzésről, ami generációk óta ugyanabba az irányba viszi el az embereket.
A trükk ott van, hogy a szó jelentése egy másik, ismertebb igét juttat eszünkbe, és annak a magánhangzója egészen mást kíván, mint amit itt kellene használni. Ez a kis félrevezetés az, ami miatt a feladat ennyire jól be tud csapni akár egy magabiztos helyesíró embert is. Lejjebb megmutatjuk, melyik alak a helyes, és azt is elmagyarázzuk, pontosan miért csúszik el ezen szinte mindenki legalább egyszer az életében. Ha végigolvasod, garantáltan lesz egy pillanat, amikor azt mondod magadban: ja, tényleg, erre eddig sosem gondoltam így.
Tudod hogyan írjuk helyesen?
Share your Results:
Megoldás és magyarázat
A helyes helyesírás alak: bujkál, vagyis rövid u betűvel írjuk. Elsőre furcsának tűnhet, hiszen a rokon igénk, a bújik, egyértelműen hosszú ú betűvel íródik, a bujkál mégis megrövidül. Amikor hozzáadjuk a „kál” gyakorító képzőt, a tő magánhangzója lerövidül, és ez az alak rögzült a mai helyesírásban is. Nem azért írjuk röviden, mert így gyorsabb kimondani, hanem mert a nyelvtörténet ezt a formát őrizte meg, és a szabályzat ezt fogadta el helyesként.
Itt csúszik el a legtöbb ember: mivel a bujkál jelentése szorosan kötődik a bújik igéhez (elrejtőzik, elbújik valaki elől), az agyunk automatikusan átmásolja rá a hosszú ú betűt is. Logikusnak tűnik, hogy ami hosszú a gyökérszóban, az a rokon alakban is hosszú marad, csakhogy a magyar nyelv nem mindig ilyen következetes. Egy szűk körű igecsoportnál a gyakorító képző előtt egyszerűen megrövidül a magánhangzó, és ezt inkább meg kell jegyezni, mintsem logikából levezetni. Pont ez a fajta apró kivétel teszi kalandossá a magyar helyesírás tanulását.
Van viszont egy remek kapaszkodó, amivel biztosan nem felejted el többé. Gondolj a bujdosó szóra: ezt a régi kifejezést a kuruc korból ismerheted, amikor sokan éveken át bujdosóként éltek az üldözés elől menekülve. Ez a szó is rövid u betűvel íródik, és pontosan ugyanabból a családból származik, mint a bujkál. Ha megjegyzed, hogy a bujdosó rövid, onnantól a bujkál helyesírása is szinte magától jön majd. Ez az az apró nyelvi összefüggés, amiről a legtöbb helyesírási cikk meg is feledkezik, pedig önmagában megéri megjegyezni.
