Helyesírás feladat: ezt a szópárt szinte mindenki elrontja
Van egy alapszó, amit szinte minden nap leírunk, mégis rendszeresen elbizonytalanodunk tőle: hogyan kapcsolódik össze az „akkor” a „sem” szócskával egy mondat végén? Ez a mai helyesírás feladat pont ezt az apró, de sokakat megtévesztő esetet teszi próbára. Elsőre egyszerűnek tűnik, aztán amikor tényleg le kell írni, sokan megtorpannak egy pillanatra, mert a fülünk és a hivatalos szabály nem mindig mond ugyanazt. Ha valaha másoltál be üzenetbe egy hasonló szerkezetet, és közben megállt a kezed egy fél másodpercre, pontosan tudod, miről beszélünk.
A magyarban a nyomatékosító, tagadó jellegű szócskák jellemzően önálló elemként viselkednek a mondatban, a beszélt nyelv azonban gyakran egyetlen hangzásbeli egységgé mossa össze őket, ezért íráskor könnyen becsúszik a hiba. Ez pont az a fajta eset, ahol a megszokás és a nyelvtani logika versenyre kel egymással. Nézd meg a feladatot, tippeld meg, melyik alak a helyes, aztán derítsd ki, ezúttal a megérzésed vagy a szabály fut be győztesként.
Hogyan írjuk helyesen?
Share your Results:
Helyesírás feladat megoldása és magyarázata
A helyes helyesírás forma két külön szóból áll: akkor sem. Ennek oka egyszerű, ha a „sem” szófaját nézzük: ez egy módosítószó, ami mindig önállóan, a hozzá tartozó szótól elválasztva áll, akárcsak a párja, az „is”. Senki nem írná egybe, hogy „akkoris”, hiszen az „akkor is” magától értetődően két szó. A „sem” pontosan ugyanígy viselkedik, csak épp az ellenkező, tagadó jelentéssel, ezért marad különírva az „akkor sem” is.
Itt csúszik el a legtöbb ember ezen a helyesírás feladaton: a kiejtésben ez a két szó gyakorlatilag egybefolyik, egyetlen lendülettel mondjuk ki, mintha egy hosszabb szó lenne. A fejünk emiatt hajlamos írásban is egyetlen egységként kezelni. Ráadásul a magyarban tényleg léteznek olyan „sem” végű szavak, amiket valóban egybeírunk, például a „sosem” vagy az „úgysem”, ezek viszont már önálló szótári szavakká váltak az idők során, saját jelentéssel. Az „akkor sem” nem ilyen: ez nem egy megszilárdult, lexikalizálódott szó, hanem egy élő, bármikor újraépíthető szerkezet, ami ugyanígy működik más időhatározókkal is, mondjuk „most sem”, „itt sem”, „akkor sem”. Éppen ez a rugalmasság a jele annak, hogy nem forrt össze egyetlen szóvá.
A legjobb fogódzó, amit érdemes megjegyezni: a „sem” a nyelvünkben az „is” tagadó ikertestvére. Amit az „is”-szel különírsz, azt a „sem”-mel is különírod, mert a kettő ugyanúgy viselkedik, csak épp ellentétes előjellel. Ha legközelebb bizonytalan vagy egy hasonló szerkezetnél, helyettesítsd be gondolatban az „is”-t: ha az különírva jó, a „sem” is az lesz. Ez az egyszerű helyesírási trükk sokkal megbízhatóbb, mint a kiejtésre hagyatkozni, és jó eséllyel most is kisegít, ha legközelebb egy hasonló szópáron akadsz fenn.
