Tájszólás feladat: Ezt a szót ma már csak a nagyi mondja, Te érted?
A tájszólás feladatok azért trükkösek, mert az agyunk mindig a legkönnyebb utat keresi. Meghallunk egy ismerősen csengő szót, és rögtön be is soroljuk egy szomszédos fogalom mellé, pedig a régi falusi nyelv néha egészen mást gondolt ugyanarról a hangsorról. A Dunántúl vidékein a huszadik század közepéig teljesen hétköznapi szavak éltek, amelyek aztán lassan kikoptak a köznyelvből. Nem azért, mert a mögöttük álló tárgy eltűnt volna, hanem mert az, aki még ismerte a szót, egyszer csak beköltözött a városba, és ott már senki nem folytatta tovább. Így vész el egy nyelv egy egész rétege szinte észrevétlenül, generációról generációra.
A mai tájszólás feladat egy ilyen szóval hoz össze téged, ami valamikor a konyhában vagy az udvaron ugyanolyan magától értetődő volt, mint ma egy fazék vagy egy lábos neve. Három válasz közül kell választanod, és az egyik különösen csábító lesz, mert a hangzása egy teljesen más, de nagyon ismerős tárgyat idéz fel benned. Pontosan ez a csapda lényege egy jó tájszólás feladatnál: a fül gyorsabb, mint az ész, és néha rossz irányba fut. Ha végigolvasod a magyarázatot, garantáltan lesz egy pillanat, amikor összeáll a kép, és attól kezdve máshogy hallgatod majd a nagyszüleid régi szavait is.
Mi az a Zsindő?
Share your Results:
A tájszólás feladat megoldása és magyarázata
A helyes válasz: cserép, pontosabban cserépedény.
A zsindő szó a régi paraszti nyelvben cseréptárgyat jelentett, leginkább fazekat vagy korsót. Elsősorban a Dunántúl egyes falvaiban élt tovább egészen az ötvenes, hatvanas évekig, amikor még teljesen természetesen hangzott el a konyhában, hogy hozd már be azt a zsindőt, és mindenki pontosan tudta, melyik cserépedényről van szó. A Magyar Tájszótár szépen dokumentálja ezt az alakot, ma viszont már szinte kizárólag idősebb adatközlőktől lehet hallani.
Hol csúszik el a legtöbb ember egy ilyen tájszólás feladatnál
A zsindő nagyon hasonlít hangzásban a zsindelyre, és ez nem véletlen egybeesés. A két szó minden valószínűség szerint közös tőről ered, mielőtt a jelentésük élesen kettévált volna, hiszen a zsindely tetőfedő anyagot jelent, egy szláv eredetű jövevényszót. Aki a zsinórt tippelte, az egy másik hangzásbeli csapdába futott bele: a kezdő zs hang önmagában is félrevezető tud lenni, mert rengeteg, egymástól teljesen független jelentésű szót indít a nyelvünkben.
Az aha élmény
A zsindő sorsa jól mutatja, hogyan hal ki valójában egy szó. Nem akkor tűnik el, amikor maga a tárgy eltűnik, hiszen a cserépfazék ma is létezik, hanem akkor, amikor az a generáció, amelyik a szót és a tárgyat együtt tanulta meg, már nem adja tovább a fiataloknak. Az első városba költöző nemzedék magával vitte a fazekat, de a szót otthagyta a faluban, mert körülötte mindenki másképp nevezte ugyanazt. Rengeteg régi szerszámnév, növénynév és ruhadarab neve tűnt el pontosan ilyen csendben, a Magyar Tájszótár emiatt ma tényleg olyan, mint egy kis időkapszula a nyelvünk elmúlt száz évéből.
