Helyesírás feladat: Tudod, hogyan kell leírni a “becsszót”?
A helyesírás tele van olyan szavakkal, amelyeket évtizedek óta leírunk, és csak akkor derül ki, hogy rosszul csináltuk, amikor valaki megkérdezi. A becsszó pontosan ilyen: egyszerűnek látszik, két rövid tagból áll, mégis az összetételek egyik leggyakrabban elrontott darabja.
A kérdés az, hogy mi történik, amikor egy összetett szóban két mássalhangzó találkozik egymással a határon. Nem mindig azt csináljuk, amit gondolunk, és pontosan ez teszi ezt a helyesírás feladatot izgalmassá.
Ha a becs- titka most a helyére kattant, van még bőven hasonlóan alattomos összetétel a raktáron. A napi helyesírás feladatok között rendre felbukkannak olyan szavak, amelyek pont ilyen határeseteket rejtenek, és ha inkább kvízformában tesztelnéd magad, a keresztlabda.hu kvízei között is találsz jó néhány fogósat.
Tudod hogyan írjuk helyesen?
Share your Results:
Helyesírás feladat megoldása és magyarázata
A helyes helyesírás alak: becsszó – egybeírva.
A becsszó összetett szó: a becs- (a becsület archaikus, csonkított tőalakja) és a szó összetételéből áll. Az összetett szavakat egybeírjuk – ez alapszabály. A kérdés csak az, hogy mi történik a két tag határán: az első tag cs-re végződik, a második sz-szel kezdődik. Ez két különböző mássalhangzó, tehát semmiféle egyszerűsítés nem lép életbe, mindkét tag teljes alakjában megmarad: becs + szó = becsszó.
Ahol a legtöbben elcsúsznak: sokan a mássalhangzó-torlódást látják, és ösztönösen szétírják a szót – mintha a szóköz „levegőt adna” az olvasásnak. Másokat az vezet félre, hogy a cs + sz találkozása kicsit szokatlanul fest írásban, és azt gondolják: biztosan valami egyszerűsítés kell ide. Nem kell. A szabály csak akkor egyszerűsít, ha ugyanaz a betű (vagy betűkapcsolat) ismétlődik a határon – pl. sakk + készlet = sakkészlet. Különböző mássalhangzók esetén minden marad.
Háttér, amit kevesen tudnak: a becs- előtag ma már önálló szóként nem létezik, de a 19. századi nyelvújítás során alkotott belőle a magyar szókincs egy egész családot: becsvágy, becsület, becstelenség, becsszó. A szócsalád tagjai ma is használatosak, maga a gyök viszont kihalt – csak összetételekben él tovább. Éppen ezért érzi sokan idegennek a szót: a tő, amiből ered, már nem létezik önállóan.
