Helyesírás feladat: Egybeírjuk, vagy különírjuk írjuk? Biztos vagy benne?
Van néhány szó a magyarban, amelyet mindenki ismer és használ, mégis, ha le kell írni, ott a bizonytalanság: „Egybe vagy külön? Van benne kettős l? Esetleg kötőjel?” Ez a helyesírás feladat pontosan ilyen, egy látszólag egyszerű, hétköznapi kötőszóval, amely írásos formájában meglepően sokakat megtéveszt.
Ami igazán érdekessé teszi a dolgot: nem véletlenül ingadozunk. Ez a szó több önálló elemből forrott össze hosszú évszázadok alatt, és az az érzésünk, hogy „valahogy szét kellene szedni”, nem ostoba megérzés, csak épp a nyelvtörténet lezárta ezt a vitát helyettünk. Nézzük, hogyan.
Ha azt hiszed, ez az egyetlen ilyen kötőszó, ahol az alkotórészek logikája csábítóan sugallja a különírást, akkor jó hírünk van: van belőlük még bőven. A napi helyesírás feladataink között hétről hétre kerül elő egy-egy hasonlóan alattomos eset, és ha inkább a kvízes formátum illik hozzád, a fejtörős kvízek között is találsz ilyen csapdákat.
Hogyan írjuk helyesen?
Share your Results:
Helyesírás feladat megoldása és magyarázata
A helyes alak: mindazonáltal
Egybeírva, kettős betű nélkül, ékezetes á-val. Nem „mind azonáltal”, nem „mindazonállltal”, nem „mindazon által” – hanem egyetlen szóként: mindazonáltal.
Miért csúszik el ennyi ember?
A leggyakoribb hibát a „mindazon által” alak jelenti – és ez az, ami nem puszta figyelmetlenségből születik, hanem logikus(nak tűnő) elemzésből. Ha végiggondolod az alkotórészeket: mind + azon + által – mindhármat ismerjük, mindháromnak van önálló jelentése. Az agyunk azt mondja: ha külön értelmes szavak, írjuk külön. A gond ott van, hogy ez az összetétel már régen túljutott azon a ponton, ahol az alkotórészek számítanak. A „mindazonáltal” mára teljes egészében egybeírt kötőszó, csakúgy, mint az „ezért”, a „mégis” vagy az „ugyanis” – utóbbiakon már eszünkbe sem jut töprengeni.
Az aha-moment: honnan jött ez a szó egyáltalán?
A mindazonáltal egy középmagyar kori határozói szerkezetből szilárdult kötőszóvá. Az „által” elem itt nem az „valami által” értelemben szerepel, hanem a régi „az által (a módon/úton)” jelentésből ered – körülbelül: „mindazon az úton át is”. Idővel a három elem összeolvadt, a jelentés átalakult ellentétes kötőszóvá („de”, „azonban”, „mégis” értelmű), és a mai helyesírás ezt az összeolvadást rögzíti az egybeírással. Ha tehát legközelebb kísért a különírás, gondolj az „ugyanis”-ra: ott sem jutna senkinek eszébe kettéválasztani az „ugyan” és „is” elemeket – a mindazonáltal ugyanolyan egységes.
