Tájszólás feladat: ezt a szót az idősek még használták, te érted?
Ez a tájszólás feladat azért különösen alattomos, mert a „csilán” szó egyáltalán nem ismeretlen hangzású – sőt, pont ez a baj. Az agyunk gyorsan kap egy ismerős hangmintán, és már lövi is a választ, mielőtt rendesen végig gondolná. Aki belefut ebbe a csapdába, az nem tudatlanságból hibázik, hanem túl gyors asszociációból.
Ami igazán érdekes: ez a szó a magyar falvak mindennapjainak része volt. Nem egy elfeledett archaizmus, nem irodalmi finomság, hanem az a növény, amibe gyerekkorban mindenki belenyúlt egyszer, és amit utána mindenki más névvel emlegetett attól függően, melyik vidéken nőtt fel.
Ha a csilán most a helyére kattant, érdemes tudni: a magyar tájnyelvben hemzsegnek az ehhez hasonló, magabiztosan félreolvasható alakok, és pontosan ezekből válogatunk a tájszólás-feladatainkhoz. Ha pedig inkább a helyesírás hasonlóan alattomos csapdáira vagy kíváncsi, a napi kvízeink között is akad bőven olyan eset, ahol az ember szintén túl gyorsan lő.
Mit jelent a Csilánt?
Share your Results:
Tájszólás feladat megoldása és magyarázata
A helyes tájszólás válasz: csalán.
A „csílán” a csalán palóc és észak-magyarországi tájnyelvi alakja. Ugyanaz a szúrós, viszketős gyomnövény, amellyel valószínűleg nem a legjobb körülmények között ismerkedtél meg először – valahol a kert végében, mezítláb.
Hol csúszik el a legtöbb ember?
A legnépszerűbb tévválasz a „csillag” – és ez nem véletlenszerű félreolvasás. A két szó hangzása valóban nagyon közel van egymáshoz, az cs-í-l szókezdet szinte azonos. Az agyunk úgy működik, hogy az ismerős formát keresi, és a „csílán” esetén a „csillag” gyorsabban ugrik be, mint a „csalán” – főleg, hogy utóbbit az ember nem is feltétlenül ejti ilyen rövidre. A csapda kognitív: nem egy teljesen idegen szó értelmét kell kitalálni, hanem egy ismerős hangzású, de más tartalmú szóét felismerni. Ez nehezebb, nem könnyebb feladat.
Az aha-élmény – amit érdemes megjegyezni:
A „csílán” nem egyedüli alak. A Kárpát-medence különböző vidékein a csalánt hívták csöllánnak, csöllánynak, csollánnak és csélánnak is – dokumentált változat több tucatnyi létezik. A különbség nem véletlen pongyolaság, hanem egy következetes hangtani folyamat eredménye: a palóc nyelvjárásban az a hang bizonyos környezetben í-vé vagy é-vé nyúlt, miközben a mássalhangzó-torlódást a kiejtés feloldotta. Saját belső logikájú rendszer ez, nem hiba – a palóc anyanyelvű ember számára a „csílán” volt a természetes alak, és a köznyelvi „csalán” hangzott furcsán.
A botanikusok egyébként az Urtica dioica, a nagy csalán népi neveinek összegyűjtésekor több tucat magyar változatot dokumentáltak – a csílán ezek közül az egyik legelterjedtebb, de közel sem az egyetlen meglepő.
