Tájszólás feladat: Nagymama enélkül nem ment piacra, te tudod, mi volt ez?
Van néhány tájszólás feladat, ami azért nehéz, mert nem a tudás hiányzik belőle – hanem a ráismerés. A szó valahonnan ismerős, hallottad már, sőt lehet, hogy a nagymamád szájából is hallottad – de amikor kérdésként kerül eléd, hirtelen megbicsaklik az agy. Ez most pontosan ilyen.
A nagyszülők nemzedéke még magától értetődő névvel illette ezt a tárgyat. Vitték piacra, maguk horgolták, kézről kézre adták a mintáját – és az, hogy ma sokan nem ismerik a szavát, egy egész életmód eltűnéséről is árulkodik. Lássuk, te hogy állsz ezzel!
Ha a cekker most a helyére kattant, de a szónak csak a hangzása volt ismerős, nem a neve – pontosan ezért szeretjük ezeket a feladatokat. Magyar nyelvünkből rengeteg ilyen félig-feledett szó vár még ráismerésre; a tájszólás és helyesírás feladatok között rendszeresen kerülnek elő hasonló esetek, ha pedig inkább a régi tárgyak, nevek és szokások kerülnek elő, a retró kvízeink is adnak fejtörőt bőven.
Mi az a cekker?
Share your Results:
Tájszólás feladat megoldása és magyarázata
A helyes válasz: horgolt bevásárlószatyor – közismertebb nevén a cekker.
Ez az a jellegzetes, hálószerűen horgolt vagy kötött táska, amit piacra, zöldségeshez, tejboltba vittek. Bármit bele lehetett gyömöszölni, nyúlt, mint a gumi, és soha nem szakadt el. Nem véletlenül volt annyira elterjedt: a háló maga is tájékoztatta a vásárlót, mennyi fér még bele – és a szomszédnak is egyből látszott, mit vettél a piacon.
Ahol a legtöbben elcsúsznak: a „csekk” opció sokakat megtéveszt, mert a cekker szó hangzásra közel van hozzá. Pedig semmi közük egymáshoz: a cekker a német Zeug (=holmi, cucc) szócsaládból ered, nem a banki szakkifejezésből. Ez az a tipikus pillanat, amikor az ember azt hiszi, ismeri a szót – de valójában csak a hangzása volt ismerős.
Az aha-élmény: a cekker nem tájszólás abban az értelemben, hogy csak egy-egy vidéken mondták volna – inkább generációs szó. Az idősebb korosztály szerte az országban értette és használta, a Dunántúlon és a nagyvárosok piacain volt a legelterjedtebb. Az igazi cekkereket horgolókörökben adták-vették, a mintákat szájról szájra terjesztették, és egy erős, jól meghorgolt példány akár évtizedekig is kitartott. A bevásárlószatyor nemhogy nem váltotta le – fizikailag sem tudta, mert a hálós szerkezet olyan rugalmasságot adott, amit nejlonból képtelenség legyártani. Az ökobag divatja pedig csak évtizedekkel később „fedezte fel” ugyanezt az elvet.
