Tájszólás feladat: egy szó, amit ma már csak a Tisza menti falvakban értenek
Ez a tájszólás feladat egy olyan szóról szól, amelyet ma a legtöbb szótár „nyelvjárásinak” bélyegez – miközben a Felső-Tisza vidékén és Erdély egy részén az idősebb generáció ma is természetesen használja. Nem archaizmusból, hanem mert így tanulta, és így tanította a szülőktől kapott konyhai szókincs is.
A dologban az az igazán meglepő, hogy a burgonyának a Kárpát-medencében legalább tíz neve van – és ez nem véletlenszerű kapkodás volt. Amikor a 18. században megérkezett a növény, nem volt közmegegyezés a nevéről. Lett belőle pityóka, krumpli – és lett kolompér is. Ami egyszer bekerült a helyi szókincsbe, azt a köznyelvnél erősebb dolog tartotta életben: a piacok, a nagymamák és a leves.
A tájszólás és helyesírás feladataink között hétről hétre kerülnek elő olyanok, ahol a saját vidéked szavai is szerepelhetnek, ha pedig inkább a szókincs más sarkait tesztelnéd, a kvízeink között is találsz hasonlóan meglepő eseteket.
Mi az a kolompér?
Share your Results:
Tájszólás feladat Megoldása és magyarázata:
A helyes tájszólás válasz: a kolompér = krumpli (burgonya).
A szó a német Grundbirne kifejezésből ered, ami szó szerint „földi körtét” jelent. A magyarok a saját fülükre igazították: Grundbirne → grunbirn → kolompér. A hangzás menet közben teljesen átformálódott – de ez nem pontatlan hallás volt, hanem amit a nyelvészet hanghelyettesítésnek hív: az idegen szó beilleszkedik a befogadó nyelv hangrendszerébe. Pontosan úgy, ahogy a paradicsom is a szerbhorvát paradajz-ból lett, nem pedig fordítva.
Ahol a legtöbben elcsúsznak: a csicsóka a leggyakoribb rossz tipp – és érthető, miért. A csicsóka is gumós, is földből jön ki, a neve is kissé furán hangzik. De más növény, más eredet: neve francia közvetítéssel érkezett, és sosem volt tájszó. Aki ezt választotta, logikusan gondolkodott – csak éppen a logika ezúttal mást mutatott, mint az etymológia.
Az aha-pont: a Magyar Nyelv Atlasza – az 1960-as évek nagy terepmunkája, amikor kérdezőbiztosok járták be az ország falvait – térképen rögzítette, hogy a Felső-Tisza-vidéken és Erdély nagy részén a kolompér volt az elsődleges szó. Ott a krumpli számított jövevényszónak, nem a kolompér. Vagyis az, hogy valami „köznyelvi” vagy „tájszó”, nem nyelvtani kérdés – hanem tisztán az, hogy éppen hol állsz.
