Tájszólás feladat: egy szó, amit a nagyszülők még simán használtak
Ez a tájszólás feladat egy olyan szóról szól, amit ma már a legtöbb szótár „nyelvjárásinak” vagy „régiesnek” bélyegez – de a Felső-Tisza vidékén és Erdély egy részén az idősebb generáció ma is természetesen használja, nem archaizmusból, hanem mert így tanulta. Egy szó, egy növény, egy kis nyelvtörténet.
Ami igazán érdekessé teszi: a magyar burgonyának legalább tíz neve van, és ez nem véletlen kapkodás volt. Amikor a 18. században megérkezett a Kárpát-medencébe, nem volt közmegegyezés, hogyan nevezzük. Lett belőle pityóka, krumpli – és lett kolompér is. Ami egyszer bekerült a helyi szókincsbe, azt a köznyelvnél erősebb dolog tartotta életben: a piacok, a nagyszülők és a konyha.
A magyar tájszólás tele van ilyen elfeledett, de tökéletesen logikus szavakkal. A napi tájszólás feladataink között hétről hétre kerülnek elő olyanok, ahol a saját vidéked szavai is előfordulhatnak – és ha inkább a helyesírás vagy a szókincs más sarkait tesztelnéd, a kvízek között is találsz hasonlóan alattomos kérdéseket.
Mi az a kolompér?
Share your Results:
Tájszólás feladat Megoldása és magyarázata
A helyes válasz: a kolompér = krumpli (burgonya).
A szó a német Grundbirne kifejezésből ered, ami szó szerint „földi körtét” jelent. A magyarok – ahogy ez kölcsönszavaknál szokás – a saját fülükre igazították: Grundbirne → grunbirn → kolompér. A hangzás menet közben teljesen átformálódott, de az emberek számára ez volt a természetes. Ezt hívja a nyelvészet népi etimológiának vagy hanghelyettesítésnek: nem rosszul hallottak, hanem a saját hangrendszerükhöz igazítottak egy idegen szót.
Ahol a legtöbben megcsúsznak: a csicsóka a leggyakoribb téves tipp – és nem véletlenül. A csicsóka (Helianthus tuberosus) is gumós, is földből szedik ki, és a neve is kissé egzotikusnak tűnik. Csakhogy más faj, más eredet: a csicsóka neve francia közvetítéssel érkezett (chicouque vagy cicoree), és sosem volt tájszólás. Aki ezt választotta, nem volt messze – de pontosan emiatt érdemes megjegyezni a különbséget.
Az aha-momentum: a Magyar Nyelv Atlasza – az 1960-as évek nagy terepmunkája, amikor kérdezőbiztosok járták be az ország falvait – térképen rögzítette, hogy a Felső-Tisza-vidéken és Erdély nagy részén a kolompér volt az elsődleges szó. Ott a krumpli volt a jövevény, nem a kolompér. Vagyis az, hogy valami „tájszó” vagy „köznyelvi szó”, teljes mértékben attól függ, hol állsz. Ez az egyik legszemléletesebb példa arra, hogy a „helyes” és a „népi” szó közötti határ nem nyelvtani, hanem földrajzi kérdés.
