Helyesírás feladat: „Akkor sem” vagy „akkorsem”? – Te melyik oldalon állsz?
Ez a helyesírás feladat olyan szót kérdez, amit naponta kimondasz – de leírni valahogy mindig megakaszt egy pillanatra. Az „akkor sem” ártatlannak tűnik, aztán a kéz elkezd gondolkodni helyetted: tényleg két szó ez?
A csapda neve: analógia. Él a fejedben a „mégsem”, a „sosem”, a „sohasem” – mindhárom egybeírandó, és az agyad simán ráhúzza ezt a sémát az „akkor sem”-re is. Csak hát épp itt nem érvényes. A kérdés az: a vizuális memóriád szavaz, vagy a szabály?
Ha ez a csapda most a helyére kattant, van egy jó hírem: tele van a naptár hasonlóan alattomos esetekkel. A napi helyesírás feladatok között rendszeresen kerülnek elő olyanok, ahol épp egy ilyen megszilárdult kivétel teszi próbára a reflexeket – ha pedig inkább kvízformában mérnéd meg magad, a helyesírás kvízek között is találsz jó néhányat.
Tudod hogyan írjuk helyesen?
Share your Results:
Megoldás és magyarázat
A helyes alak: akkor sem – két külön szóba írva.
Lépésről lépésre: A „sem” tagadószó alapszabálya szerint különírjuk attól a szótól, amelyre vonatkozik – kivéve, ha a két elem annyira összeforrott, hogy már önálló lexikai egységgé vált. Ezt hívja a nyelvészet lexikalizációnak. A „mégsem”, „sosem”, „sohasem” ilyen kivételek: ezekben a „sem” már nem pusztán tagadószó, hanem a szóalak szerves részévé vált, saját, kissé árnyalt jelentéssel. Az „akkor sem” viszont megőrzi mindkét szó önállóságát – az „akkor” határozószó marad, a „sem” tagadószó marad, és a kettő csak mellérendelt kapcsolatban áll egymással. Ahogy „most sem”, „ott sem”, „itt sem” – mind külön.
Ahol a legtöbben megcsúsznak: Nem butaságból írják egybe, hanem azért, mert a lexikalizált kivételek (mégsem, sosem) erős mintát hagynak. A beszédben ráadásul a két szó szinte összefolyik – hangsúlytalanul, gyorsan ejtjük –, ami tovább erősíti az egybeírás érzését. Szóval ha te is egybe írtad, nagyon is érteni lehet, miért.
Az „aha-élmény”: A magyar helyesírásban a „sem” viselkedése az egyik legszabálytalanabb terület – nem azért, mert a szabály rossz, hanem mert a kivételek listája nem logikus elvekből következik, hanem a nyelvtörténetből. A „mégsem” azért olvadt egybe, mert a „mégse” alakkal párhuzamosan olyan gyakran hangzott el azonos mondatpozícióban, hogy az írott forma is követte. Az „akkor sem” sosem ment ezen az úton. Egy szóval: a különírás-egybeírás sokszor nem logika kérdése, hanem az, hogy egy-egy szóalak mikor ért el a „megszilárdulás” küszöbére.
