Helyesírás feladat: „Fogyjon” vagy „foggyon”? – A legtöbben fül után írják
Legyen szó a kilók elleni küzdelemről vagy a készletek apadásáról, ezt a szót felszólító módban naponta leírjuk. A helyesírás-hibák között mégis rendre előkerül, és nem véletlenül: amit a fülünk hall, az egyáltalán nem egyezik meg azzal, amit le kellene írni.
Ami sokakat meglephet: a magyar helyesírás itt tudatosan nem a kiejtést követi. Az ún. elemző elv szerint a szótövet és a toldalékot akkor is eredeti alakjukban írjuk, ha kiejtéskor összeolvadnak. Ugyanez a szabály érvényes a „hagyja” vagy a „faggyú” szavakra is – de ez utóbbinál éppen fordítva: ott írásban is megjelenik a hosszú hang, mert az maga a szótő. A különbség apró, de pontosan ez az, amit érdemes egyszer megérteni, nem csak megjegyezni.
Nagyon sokféle kvízünk van, amivel karbantarthatod az agytekervényeidet, csak nézz körül nálunk és további érdekes napi játékokat találhatsz.
Nézz körül nálunk, mert a helyesírás feladatok csak a kezdet – ennél még sokkal több vár rád.
Tudod hogyan írjuk helyesen?
Share your Results:
Megoldás és magyarázat
A helyes alak: fogyjon.
A „fogy” ige szótövéhez a felszólító mód jele, a -j- kapcsolódik, majd az egyes szám harmadik személyű -on toldalék következik. Írásban tehát: fogy + jon = fogyjon. Mind a szótő, mind a toldalék megőrzi az eredeti formáját – hiába hallunk mást.
Ahol a legtöbben megbotlanak: kiejtéskor a szótő végi gy és a toldalék j hangja teljesen egybeolvad, és egy hosszú, nyújtott ggy hangot hallunk. Ez az úgynevezett írásban jelöletlen teljes hasonulás – az agy azt mondja, „amit hallok, azt írom”, és máris ott a „foggyon”. Logikusnak tűnik, csak éppen szabálytalan.
Az „aha-pont”: a magyar helyesírás két elvvel dolgozik egyszerre, és a kettő néha ellentmond egymásnak. A kiejtés elve alapján úgy írnánk, ahogy ejtjük (pl. „asszony” – itt valóban hosszú az sz). A szóelemzés elve viszont azt mondja: ha a szó felismerhető tőből és toldalékból áll, mindkettőt eredeti alakjában tartjuk meg. A „fogyjon” ez utóbbi kategória – és a „faggyú” az előbbi, mert ott a hosszú ggy már magában a tőben van, nem hasonulásból keletkezett. Ez a különbségtétel az, ami az iskolában ritkán hangzik el ennyire tisztán, holott megérteni sokkal könnyebb, mint vakon bemagolni.
