Tájszólás feladat: Ha falun nőttél fel, ezt biztosan hallottad már
A magyar paraszti háztartásokban nem minden eszköznek volt „rendes” neve – legalábbis nem a köznyelvi. Amit a városiak kályhának vagy tűzhelynek hívtak, azt vidéken sokan egy teljesen más szóval illették, amit a szomszéd falvakban már nem biztos, hogy értettek. Ez a tájszólás feladat pont ilyen szót rejt.
Ami igazán érdekes: ez a szó nem valami ősrégi magyar tőből ered, hanem egy jövevényszó, amit a nagyszülők generációja olyan természetesen ejtett ki, mintha mindig is magyar lett volna. Ha te is hallottad valaha otthon, valószínűleg azonnal rákattintasz a helyes válaszra. Ha nem – most tanulhatsz egy kis népi szókincs-történetet.
Nagyon sokféle tájszólás kvízünk van, amivel karbantarthatod az agytekervényeidet, csak nézz körül nálunk és további érdekes napi játékokat találhatsz.
Mit jelent a spór?
Share your Results:
Megoldás és magyarázat
A helyes válasz: kályha – pontosabban takaréktűzhely.
A „spór” szó a 19. századi paraszti konyhák takaréktűzhelyét jelölte, azt a vasból öntött, több égős főzőlappal ellátott eszközt, ami egyszerre fűtött és főzött. Nem egyszerűen „kályha” volt tehát, hanem egy konkrét tárgy: a modern gáztűzhely vidéki elődje.
Hol tévednek a legtöbben?
A „gomba” csapda az, ami igazán megmosolyogtató – de a „garasoskodó” opciónak is van logikája, ha valaki a spórol igére asszociál. Nem véletlen: a két szó között valóban van hangzásbeli hasonlóság, és az ember agya azonnal a „spórolós, fukarkodó” irányba indul. Ez a tipikus tájszólás-csapda: a hangalak félrevezet, mert a szó mást jelent, mint amire ráismerünk.
Az „aha”-tény:
A „spór” a német Sparherd (takarék-tűzhely) szóból rövidült le a népi használatban – ebből lett előbb sparherd, majd egyszerűen spór. Ez a fajta hangrövidülés a Dunántúlon volt a legelterjedtebb, ahol a 18–19. századi német telepesek révén rengeteg ilyen jövevényszó gyökeresedett meg. Ami meglepő: a spórol ige – amire annyian asszociálnak – szintén ugyanebből a gyökérből ered, csak egy másik úton jutott el hozzánk. A kettő tehát igazi szócsalád, csak az egyik főzőlapot jelent, a másik meg fukarkodást.
