Helyesírás feladat: „Jelentősségű” vagy „jelentőségű”, a kiejtés most is átver?
A magyar helyesírás egyik legravasabb csapdája nem a bonyolult szabályokban rejtőzik, hanem egészen hétköznapi szavakban. Bizonyos kifejezéseknél a természetes, élőbeszédbeli kiejtés szinte hangos hazugsággal vezeti félre a tollat – vagy manapság az ujjainkat. Ez a helyesírás feladat éppen egy ilyen pillanatot ragad meg: amikor a fülünk és az agyunk összefog ellenünk, mi pedig reflexből olyan alakot írunk le, amely nem létezik a Magyar Tudományos Akadémia szabályzatában.
A szóelemző írásmód elve szerint a szavakat nem a kiejtésük, hanem a morfológiai felépítésük alapján kell leírni. A toldalékok logikus láncolata – szótő, képző, újabb képző – mindig egyértelmű választ ad, ha türelmesen végigkövetjük. Akinek ez a módszer a vérévé vált, az még a legnehezebb szóalakot is magabiztosan írja le. A kérdés most az: te a fülödre vagy a nyelvtani logikádra hallgatsz?
Nagyon sokféle kvízünk van, amivel karbantarthatod az agytekervényeidet, csak nézz körül nálunk és további érdekes napi játékokat találhatsz.
Tudod hogyan írjuk helyesen?
Share your Results:
GYIK
1. Mi a helyes megoldás erre a helyesírás feladatra?
A szabályos alak a „jelentőségű”, egyetlen „s” betűvel. A szóelemző írásmód elvét követve a szó felépítése: jelent → jelentő → jelentős → jelentőség → jelentőségű. A toldaléklánc egyetlen ponton sem keletkeztet kettős „s”-t.
2. Miért csap be minket a kiejtés ebben a helyesírás feladatban?
A hangsúlyos szótagokban a magyarban természetes jelenség a mássalhangzó-nyújtás. Amikor kimondják a „jelentőségű” szót, az „s” hang akusztikailag hosszabbnak érzékelhető, mint amilyen valójában – ettől érezzük úgy, hogy két „s”-t kellene leírni.
3. Hogyan segít a toldalékolás logikája a helyes írásmódban?
Ha visszabontjuk a szót az alapjáig, a „jelent” igétől indulva lépésről lépésre haladunk: folyamatos melléknévi igenév, majd melléknév, majd főnév, majd újra melléknév. Ennél a levezetésnél sehol nem kerülünk olyan pontba, ahol szükséges lenne a mássalhangzó megkettőzése.
4. Mit mond a hivatalos szabályzat erről az esetről?
Az MTA jelenleg érvényes helyesírási szabályzata (AkH.) a szóelemző elv alapján egyértelműen a „jelentőségű” alakot fogadja el helyesnek. Minden más változat helyesírási hibának minősül.
5. Milyen hasonló szavak ejtik ugyanebbe a csapdába az embereket?
Tipikus párjai ennek a feladatnak a „kisebb”, a „nagyobb” vagy az „összesség” típusú szavak, amelyeknél a kiejtés szintén sugall – de nem mindig szükségszerűen indokol – kettős mássalhangzót. Ezek rendszeresen feltűnnek haladó helyesírási teszteken.
6. Hogyan fejleszthetjük a helyesírási biztonságunkat ilyen esetekben?
A leghatékonyabb módszer a morfológiai tudatosság rendszeres gyakorlása: kétség esetén mindig bontsuk vissza a szót az alapalakra, és adjuk hozzá a toldalékokat egyenként. Az ilyen helyesírás feladatok rendszeres megoldása gyorsan automatikussá teszi ezt a gondolkodásmódot.
