A válltömések kora – Sétálj vissza velünk a 80-as évek divatjába Magyarországon

Volt egy időszak, amikor a Váci utca kirakataiban susogós melegítők villantak meg a neonfényben, amikor az ember a Skála áruházba menet még gyorsan megnézte, mit is hord Madonna a Bravo magazinban, és amikor a farmernadrág színe minél koptatottabb volt, annál menőbbnek számított. A 80-as évek valami különös, máig visszhangzó energiát hordozott magában – főleg, ha divatról volt szó.

Már gyerekként is lenyűgözött ez a korszak, pedig még alig kezdtem felfogni, mi a különbség egy rakott szoknya és egy trapéznadrág között. Mégis, amikor anyám elővett egy régi fényképet a fiatalabb koráról – egy padlóra érő, szintetikus anyagú, fényes, lila blézerben, amelynek a válla akkora volt, mint két párna –, azt éreztem, hogy valami különös történet húzódik meg a fodrok és a flitterek mögött.

A 80-as évek divatja Magyarországon nem csak a ruhákról szólt. Sokkal inkább arról, hogyan próbáltunk meg kifejezni valamit egy olyan világban, ahol a színes egyéniség ritkán fért bele az egységbe. A stílus lett a szabadság kis kiskapuja.

A vállpárnák és Madonna árnyékában

A legemlékezetesebb darabok közé tartozott a válltöméses blézer. Emlékszem, a szomszéd Marika néni, mindig ilyenekben ment dolgozni a tanácsházára. Azt mondta, az ember tartását megadja a jó blézer – szerintem inkább csak próbált egy kis nyugatot csempészni az irodai hétköznapokba.

A 80-as évek egyik ikonikus kiegészítője a kötött lábszárvédő volt, amit Jane Fonda és az aerobic videók ihlettek. Ugyan hányan tornáztak tényleg otthon, VHS kazettára izzadva? Nem tudom, de az biztos, hogy a bolhapiacokon ezek a színes kis darabok mindig elfogytak.

Nem szabad megfeledkezni a koptatott farmerről sem – magas derekú, répafazonú, amit gyakran házilag festettek vagy fehérítettek. Aki ilyet hordott, az tudta: nem csak egy ruhadarab, hanem egy nyilatkozat.

Susogós melegítők és a műszál birodalma

Aki a 80-as évek Magyarországán élt, az pontosan tudja, mit jelent a “susogós” szó. Ezek a melegítők – gyakran élénk rózsaszín, neonzöld vagy kék színekben – minden lépésnél kiadták azt a bizonyos hangot. Egyszerre volt bennük valami vicces és menő. Az iskolában mindig volt egy-két gyerek, aki ilyet hordott, és mindenki irigyelte.

A műszálas anyagok elkerülhetetlenek voltak, de senkit sem zavart. Akkor még nem beszéltünk fenntarthatóságról, csak örültünk, ha valami nem nyúlt ki két mosás után. A Skála, vagy a Centrum áruház kínálatában ott sorakoztak ezek a színes, gyakran nyugatot utánzó darabok.

Az underground királya: Király Tamás

A 80-as évek nem csak a tömegdivatról szólt. Volt egy másik világ is – a sötétebb, avantgárdabb, szabadabb világ –, amit Király Tamás neve fémjelzett. Ő volt az, aki nem félt bankjegyekből vagy kukászsákból ruhát készíteni, és aki egyértelműen megmutatta: a divat művészet.

A rendszeren kívüli divatbemutatók, az utcai performanszok, a queer kultúra nyomai – mind-mind ott voltak az ő munkáiban. A Váci utca akkor még nem pláza volt, hanem színpad. És Tamás Király ezen a színpadon forradalmat csinált.

Otthoni kísérletek és varrók szárnyalása

A 80-as évek magyar háztartásaiban gyakran dolgozott egy varrógép is. Nem volt mindig pénz új ruhára, így sokan otthon készítettek ruhát – saját szabásmintából, Burdából vagy éppen ösztönből. Anyám is varrt nekem egy piros overált, amiben aztán a szilveszteri bulin olyan vagánynak éreztem magam, mint egy rockzenész.

A turkálók még ritkák voltak, de már megjelentek a ruhacserék – egy barátnő hozott valamit az NDK-ból, a másik meg a lengyel piacról. A stílus kollektív élmény volt, és sokkal inkább az egyén kreativitásán múlt, mint a boltok kínálatán.

Zene, hajlakk és stílusikonná váló tévéműsorok

A zene és a tévé legalább akkora divatirányító volt, mint bármi más. Aki látta a Szomszédokat vagy az Ablak című műsort, az emlékszik a frizurákra: tupírozott fru-fruk, dauerolt fürtök, férfiaknál zselézett taréj. Az R-Go vagy a Napoleon Boulevard együttese nemcsak hangzásban, hanem megjelenésben is utat mutatott.

Az első zenés videóklipek és a kalóz VHS-ek által elhozott Madonna, Cindy Lauper és Michael Jackson inspirációs forrássá váltak – a lányok neon színű karkötőket, a fiók ujjatlan dzsekiket és bőrnadrágot kezdtek hordani. Volt benne valami bájosan szabálytalan.

A 80-as évek öröksége ma is él

Ma, amikor retró bulikra hívnak, vagy amikor egy fast fashion boltban meglátom a neon színű oversized blézert, mindig eszembe jut az a fotó a fiatal anyámról. A 80-as évek nemcsak nosztalgia, hanem egy korszak, ami megtanított minket kreatívan élni – még akkor is, ha csak háromféle cipzár volt kapható.

A mostani generáció is újra felfedezi ezt az időszakot. Instagramon #80asévek hashtag alatt találni modern értelmezésű vintage szetteket, újragondolt válltöméseket és flitteres zakókat. Ez nem csoda: ez az évtized tele volt bátorsággal, kísérletezéssel és láthatatlan lázadással.

Ahogy mi is visszanézünk ezekre az évekre, talán jobban megértjük, miért is volt olyan fontos az a susogós nadrág, az a koptatott farmer vagy az a bizonyos piros rúzs. Mert a 80-as évek valójában rólunk szólt – arról, hogyan próbáltunk önmagunk lenni egy formára gyúrt világban.