1980-as évek autói Magyarországon: amikor egy Zsiguli többet ért, mint egy lakás
A 80-as évek Magyarországa sok szempontból különleges világ volt. Ha valaki autót szeretett volna vásárolni, azt nem úgy kell elképzelni, mint ma, amikor csak besétálunk egy szalonba, kiválasztjuk a modellt, és pár hét múlva már gurulhatunk is vele haza. Akkoriban egészen más szabályok szerint játszották ezt a játékot.
Az 1980-as év Merkúr-árlistája szerint a legolcsóbb új autó, egy Trabant 601 Limousine 62 000 forintba került. Első hallásra nem tűnik soknak, igaz? De ha figyelembe vesszük, hogy egy átlag magyar dolgozó havi bruttó fizetése ekkor mindössze 5470 Ft volt, máris más megvilágításba kerül a dolog. Ez azt jelentette, hogy egy „egyszerű” Trabant ára is több mint 11 havi teljes bruttó fizetést tett ki. A drágább autók, mint például a Lada vagy a Volga pedig már több éves keresetnek feleltek meg.
Íme néhány jellemző ár a Merkúr akkori listájáról:
- Trabant 601 Limousine: 62 000 Ft
- Trabant 601 Combi: 67 000 Ft
- Zaporozsec: 68 000 Ft
- Polski FIAT 126p („Kispolszki”): 70 000 Ft
- Skoda 105 S: 89 000 Ft
- Moszkvics 2140, Wartburg 353 W Limousine, Skoda 120 L: 94 000 Ft
- Lada 1200: 105 000 Ft
- Dacia 1300: 106 000 Ft
- Wartburg 353 W Tourist (kombi): 107 000 Ft
- Lada 1300: 114 000 Ft
- Lada 1200 Combi: 115 000 Ft
- Polski FIAT 125p: 125 000 Ft
- Lada 1500: 126 000 Ft
- Lada 1600: 140 000 Ft
- Volga GAZ-24: 154 000 Ft
- Volga GAZ-24-02 Combi: 177 000 Ft
De nézzük sorra, mit is kínált a piac!
A Trabant a maga duroplaszt kasztnijával és kékes füstjével nemcsak olcsó volt, hanem a javíthatóságával a „népautó” jelképe lett. Kombi változata főleg fiatal családok kedvence volt, hiszen nagyobb helyet biztosított.
A Zaporozsec, bár kissé nyers és zajos autó hírében állt, strapabírása miatt vidéken is kedvelt lett, főleg a rosszabb utakon. A Polski Fiat 126p, ismertebb nevén „Kispolszki”, városi apróságként volt népszerű: olcsó fenntartás és alacsony fogyasztás jellemezte.
A Skodák, különösen a 105-ös és 120-as változatok már komfortosabb, valamivel modernebb autók voltak, bár farnehézségük miatt a téli vezetést kicsit kalandossá tették.
A legendás Ladák jelentették az átlagos magyar álomautóját. Megbízhatóak, viszonylag kényelmesek voltak, és a státuszszimbólum szerepét töltötték be. Gyerekkoromban például mindig ámulva figyeltem, ha megérkezett a nagybátyám egy frissen vásárolt, ragyogó piros Lada 1500-as autóval, ami akkoriban igazi luxusnak számított. A Lada 1200-as változata például az utcák mindennapi látványához tartozott, míg a Lada 1500 vagy 1600 már igazi „luxusnak” számított.
A Dacia 1300 a Renault-alapú egyszerűségével, kényelmével hódított, igaz, rozsdásodása legendás volt. Emlékszem, szomszédunk büszkén parkoltatta frissen vásárolt Daciáját a ház előtt, ám néhány év múlva már a rozsda ellen küzdöttünk vele együtt.
A Wartburg, különösen kombi változata, tágas utastere miatt szintén kedvelt választásnak bizonyult, különösen vidéken. Nagyapám Wartburg kombijával minden nyáron Balatonra utaztunk, és az autó mindig csordultig volt pakolva.
A lista végén álló Volga pedig a felsőbb osztály, állami vezetők, orvosok és taxisok kedvelt autója volt. Óriási mérete, kényelme és státuszjellege miatt vált legendává.
Akkoriban ezek az autóárak egészen mást jelentettek, mint manapság. Mivel a hiánygazdaság miatt hosszú éveket kellett várni, nem ritkán felárat is fizettek az emberek, hogy hamarabb hozzájussanak áhított járművükhöz. Egy Lada ára így akár a hivatalos értékének duplája is lehetett.
Az autóvásárlás tehát nem csak anyagi kérdés volt, hanem türelem, kapcsolatok és kitartás is kellett hozzá. És bár mai szemmel viccesnek vagy furcsának tűnhetnek ezek az árak, akkoriban egy-egy ilyen autó megszerzése hatalmas esemény volt, életre szóló élmény.
Ma már aligha értjük ezt igazán. Belegondolva azonban, ez a korszak tökéletes lenyomata volt annak a Magyarországnak, amely egy egyszerű Trabantban is az álmok és vágyak tárgyát látta, és amelynek egy Zsiguli többet jelentett, mint pusztán négy kerék és egy motor.