Skála: Egy korszak tündöklése és bukása
Gyerekkoromban a hétvégi programok egyik csúcspontja volt, amikor a szüleimmel betértünk a székesfehérvári Skála áruházba. Már maga az épület is különleges volt – kicsit nyugati hangulatot árasztott, modern volt és tágas, valahogy más, mint a megszokott üzletek akkoriban. Máig tisztán emlékszem arra a napra, amikor az áruház előtti téren megpillantottam Fa Nándor és Gál József vitorlását, amivel megkerülték a földet. Emlékszem, ahogy csillogó szemmel bámultam az óriási hajót, és nagy örömömre sikerült aláírást is szereznem tőlük. Ez az emlék örökre összekapcsolódott számomra a Skálával, amely mára már történelemmé vált.
A Skála-Coop története 1976 áprilisában indult, amikor Demján Sándor vezetésével megnyílt az első Skála áruház Budán, a Fehérvári út és az Október huszonharmadika utca sarkán. Ez az épület nem csupán egy áruház volt: Magyarországon elsőként használtak itt vonalkód-leolvasót, mozgójárdákat, és minden emeletnek külön tematikája volt. Igazi modern bevásárlási élményt kínált, olyan volt, mintha egy kicsit bekukkanthattunk volna Nyugatra.
A következő években gyorsan nőtt a Skála-hálózat, 1978-ban megnyílt a székesfehérvári áruház, amit gyerekként rendszeresen látogattam, majd 1984-ben a mára ikonikus Skála Metró is megnyitotta kapuit Budapesten a Nyugati téren. Ezeket az épületeket jellegzetes, modernista „kockaépítészettel” tervezték, és gyorsan váltak Budapest látképének meghatározó részeivé.
A nyolcvanas években a Skála nem csupán üzletlánc, hanem valódi jelenség lett. Az emberek szerették a változatosságot, az újdonságot, a nyugati hangulatot. De a rendszerváltás után lassan megváltozott a helyzet. Az 1989-es privatizáció során a német Tengelmann csoport beszállt a cégbe, és bár kezdetben úgy tűnt, a külföldi tőke jót tesz majd, idővel a piac változásai más irányba vitték az áruházláncot.
A kilencvenes évek második felétől a Skála fokozatosan veszített népszerűségéből. Az újonnan nyíló bevásárlóközpontok és a multinacionális hipermarketek versenye kemény volt, a vásárlók szokásai is változtak. A Skála, bár próbált megújulni, nem tudott lépést tartani. A 2000-es évek elejére a lánc jelentős veszteségeket termelt, sorra zárták be az áruházakat vagy adták el más üzlethálózatoknak.
A három ikonikus budapesti „Skála-kocka” sorsa különösen jelképes. A legendás Budai Skála 2007-ben végleg bezárta kapuit, lebontották, és helyén 2009-ben megnyílt az Allee bevásárlóközpont, amely ma is Budapest egyik legnépszerűbb plázája. A Skála Metró a Nyugati téren bár még áll, már messze nem az, ami egykor volt. Az elmúlt években többször átalakították, részben felújították, most pedig egy új, nagyszabású tervezés része, amely a Nyugati tér teljes átalakításával együtt kívánja új életre kelteni az épületet.
Az Örs vezér téri Skála Prizma, amely kezdetben barkácsáruházként nyitott, ma már csak árnyéka régi önmagának. Egykor népszerű volt a budapesti barkácsolók körében, de a szomszédos Sugár áruház nyitásával elveszítette vonzerejét, és jelenleg elsősorban raktárként és outlet üzletként működik.
Vidéken néhány Skála még ma is kitart, például Nyíregyházán továbbra is Skála néven árulnak divat- és lakásfelszerelési cikkeket, de ezek inkább kivételek, amelyek őrzik az egykor szebb napokat látott hálózat emlékét.
A Skála felemelkedése és bukása egy korszak lenyomata is egyben. Egy olyan korszaké, amikor az új és a nyugati egyszerre volt vonzó és kicsit távoli álom. Gyerekkori élményem a székesfehérvári Skálával és Fa Nándor vitorlásával ma már kedves emlék, amely visszarepít abba az időbe, amikor minden kicsit lassabb, de talán kicsit varázslatosabb is volt.
A Skála története nem csupán egy áruházláncé – egy szelet Magyarország történetéből, ahol megfért egymás mellett a nyugati ígéret és a hazai valóság.