Napi érdekességek: A Kelvin-Helmholtz felhők úgy néznek ki, mint az óceán hullámai
Olykor nem kell ahhoz messzire mennünk, hogy gyönyörű hullámokat, fodrozódó alakzatokat lássunk, hisz elég felnéznünk az égre – persze csak akkor, ha épp szerencsénk van és a természet is úgy akarja.
A Kelvin-Helmholtz-felhő egy rendkívül ritka jelenség, és az a különlegessége, hogy az óceán hullámaihoz hasonló alakzatot formál ki. A felhőt Lord Kelvinről és Hermann von Helmholtzról neveztek el, arról a két személyről, akik a hullám-típusú felhőképződéshez vezető instabilitás fizikáját tanulmányozták. A meteorológiai jelenség ugyanis a turbulenciához hasonló, és kizárólag akkor jön létre, ha egy stabil és egy mozgó gáz-vagy folyadékréteg találkozik egymással. Ez azt eredményezi, hogy a sebességkülönbség miatt a mozgó réteg felborzolja az alatta lévő réteget a határfelületeken: gyönyörű hullámokba vagy éppen taréj alakzatokba söpörve ezzel. Hasonló jelenségnek lehetünk szemtanúi akkor is, ha a víz felett fúj a szél és a gyorsan mozgó levegő, hullámokat hoz létre a lassabban mozgó vízfelszínen.
A Kelvin-Helmholtz-hullámok tehát a légkörben a szélnyírás által keltett függőleges fodrozódások. Ha minden feltétel adott, akkor ilyen gyönyörű felhő, a Kelvin-Helmholtz-hullámfelhő (más néven Fluctus) alakulhat ki. És, hogy mikor láthatjuk őket? Szeles napokon jobbak az esélyek erre, és szintén nagyobb valószínűséggel jelennek meg napfelkelte vagy napnyugta közelében, amikor a felhők alja hűvösebb, a fölöttük lévő levegő pedig melegebb. A név azonban ne tévesszen meg senkit, hiszen a világ bármely részén létrejöhet a jelenség, így hazánkban is többször kapták már lencsevégre a Kelvin-Helmholtz-féle instabilitást.