Napi érdekességek: A vöröskeresztes kutyák voltak a remény hírnökei, ezrek életét mentették meg az első világháborúban
A segítőkutyák nemcsak napjainkban töltenek be nagy szerepet, de már korábban is gyakorta alkalmazták őket aknakeresésre, felderítésre, őrködésre, de még sérültek keresésére is. A vöröskeresztes kutyák például több ezer elesett katona életét mentették meg a háborúkban.
Az első világháború idején a földön fekvő katonák számára kevés dolog tudott nagyobb vigaszt nyújtani, mint egy nedves orr finom böködése. Egy Mercy dog, avagy mentőkutya jelenléte azt jelentette, hogy rövidesen érkezik a segítség. Habár egyes hadseregek sikerrel használták ki a kutyák kimagasló érzékeit, az első vöröskeresztes kutyák kiképzését csak Edwin Richardson kezdte meg a 19. században. Módszere mesterire sikerült, ugyanis megtanította a négylábúakat arra, hogy csendben osonjanak, hagyják figyelmen kívül a lövések zaját, felismerjék az ellenség egyenruháját és, hogy különbséget tegyenek sebesültek és holttestek között.
A mentőkutyákat rendszerint a harcok csitulása után engedték útjára, akik aztán hősiesen pásztázták a csatamezőket bajbajutottak után kutatva – még a lövészárkokban, erdőkben rekedteket is kiszimatolták. Amikor pedig találtak egy sérültet, fogaik közé vették az egyenruhájuk egy darabját és visszafutottak vele a táborba, jelezve, hogy az illető életben van. A hátukon orvosi felszerelést hordtak, amivel a katonák el tudták magukat látni, amíg nem lettek járóképesek. Ha pedig valaki már menthetetlen volt, akkor lelkitámaszként szolgáltak: társaságot és vigasztalást nyújtottak, amíg örökre le nem hunyta a szemét. További érdekességek, hogy a feljegyzések szerint nagyjából 50 ezer ilyen kis segítő dolgozott a világháborúban, és általában németjuhászokat, retrievereket, dobermannokat, és airedale terriereket képeztek ki.