Ha Mourinho be akarja bizonyítani, hogy van még itt keresnivalója, akkor vissza kell forgatnia az idő kerekét

Az új Spurs edző egykor tényleg különleges és egyedi volt, de tényleg ő a legjobb választás Mauricio Pochettino helyére? (Richard Jolly a FourFourTwo újságírójának véleménye)

Mindig voltak aranyköpései Jose Mourinhonak. Sokkal korábban, mint ahogy egyáltalán szóba jött volna, hogy átvegye a Tottenham csapatát már-már szállóigévé váltak a beszólásai a taktikájukkal kapcsolatban. Jacques Santini állóháborús játéka 2004-ben a végletekig untatta a portugált, aki meg is jegyezte, hogy akár a buszt is beparkolhatták volna a gólvonalra.

Ekkor vezette be a futball szótárba a buszparkolást, mint egy játékstílus leírását. Ekkor még ő volt a ‘Special One’. De most már nem az. A Spurs által generált cselszövésnek tűnik Mourinho leszerződtetése, mert mintha ellentétes irányba mennének azzal, mit az utóbbi években képviseltek. Egy részben érdekes lesz végignézni, hogy képes lesz-e visszaállítani a karrierje megítélését. 2018-ban a Manchester Unitedel elcsípte a második helyet és 2017-ben megnyerte a Ligakupát, amiket nagy sikereknek tart, de ha őszinték akarunk lenni, akkor az Old Traffordon eltöltött ideje az első igazi bukása a Benfica óta.

Különleges volt, eredeti és különleges. Az aranykorában 2002-2012 között 7 bajnoki címet nyert 4 különböző országban. Pluszban a Porto első Bajnokok Ligája győzelmét szerezte 1987 után, és az Interét 1965 óta. Pep Guardiola Barcelonáját fosztotta meg a trónjától megnyerve a La Ligát. Azóta nyert már Premier League-et, de az utolsó 7 éve már csak egy negatív csúcs volt inkább a karrierjében. De ha Mourinho Pochettino ellentéte, akkor inkább a kinevezése a 25 megnyert trófeájának szól, ami pont huszonöttel több, amit az argentin magáénak mondhat.

De a labdarúgás egy gyorsan változó sportág. A veszélyt az rejti, hogy a Tottenham elcserélte a modern futballt játszató edzőjét egy korszerűtlenre. Az irónia az az, hogy az utóbbi hónapokban Pochettino minél inkább kritizálta a vezetőséget, annál inkább hasonlított Mourinhora. De a kései, megkeseredett Mourinhora, nem a nagyszerű, mindent megnyerő Mourinhora.

Az argentin mester stílusa inkább volt időszerű és modern. Inkább presszionál, amit Mourinho nem tud. És valóban az volt a vég kezdete a portugálnak, amikor a második időszakában a Spurs lemosta a Chelsea-t 5-3 arányban a pályáról 2015-ben. Ugyan 4 hónappal később a Chelsea megnyerte a bajnokságot, viszont Pochettino fiataljai dúskáltak a sikerekben. Mourinho soha sem bízott a fiatalokban, mindig a biztosra ment egy jól bejáratott csapattal.

A Unitednél nem értette Anthony Martialt, vagy Luke Shawt, vagy Paul Pogbat. Igazából senkit, aki 1990 után született, vagy nem Scott McTominay-nek hívnak. De talán olyan elhivatott és profi játékosok mint Harry Kane és Son Heung-min talán felnyitják a szemét. De az is lehet, hogy körülnéz az öltözőben és csodálkozik majd, hogy hova lett Didier Drogba, Frank Lampard vagy Petr Cech. Ezek a játékosok még az idősebb testvért látták benne, aki kajánul lázad az intézmény ellen. A United meg csak egy savanyú öregembert kapott.

De ez nem csak kor kérdése. Pochettino képessége, hogy képezze a fiatalokat a Spurst egy gazdasági csodává tette. Míg a portugál mindig is a nagy költségvetést szerette. Manchesterben 391 millió fontot költött, és Anglia legnagyobb fizetési jegyzékét hagyta hátra örökül. A három és fél éves szerződése alatt a Tottenham kénytelen lesz megreformálni a költségvetését.

Na nem mintha a híresen rövid életű edző addig maradna. A második alkalommal a 16. helyen hagyta ott a Stamford Bridge-et, elég paprikás hangulatban. Az Old Traffordon alig volt más a hangulat. Annyira toxikus volt már a csapat számára, hogy Ole Gunnar Solskjaer első három hónapja csak azért vett repülő rajtot, mert kedvesen viselkedett a játékosaival. Mourinho lett Alan Partridge rengeteg ellenszenvvel, aki egy szállodában élt két és fél évég, és azon kesergett, hogy már semmi sem olyan, mint régen.

Ez egy ismétlődő téma nála. Természetesen, akik közel álltak hozzá azt mondták, hogy már a Real Madridtól is egy más emberként tért vissza. Talán az utolsó madridi szezonjában keseredett meg visszavonhatatlanul. Az mindenesetre igaz, hogy az elmúlt 7 éve olyan rosszul sikerült, hogy jelenleg nagyobb teljesítménykényszer alatt van, mint Pochettino. És még azt is be kell bizonyítania, hogy tud dolgozni egy másik edző játékosaival is.

Igazából Guardiola és Klopp idejében rengeteg bizonyítani valója van.

Mindezek mellet Mourinho nagyon összetett edző. Mint amikor azt mondta a zuhany alatt Lampardnak, hogy ő lehet a világ legjobb játékosa. Ez majdnem be is jött. Aztán ugyanez az ember aláásta a United minden esélyét a kijelentéseivel. A legjobb csapatai jobbak voltak együtt, mint az egyes játékosai. És voltak olyan játékosok a keze alatt, akik sokkal többet és gyorsabban fejlődtek nála, mint addig bárkivel – bizonyítva az edzői képességeit. De azt el lehet mondani Pochettinoról is. Ami most kinéz a portugálnak az az, hogy feltámassza a karrierjét és a csapatot is, majd visszatérjen saját korábbi önmagához és modernebb legyen, mint az elődje volt.