A Fradi európai kalandja – 1. rész

Nyáron valami fantasztikus dolog történt: két egymást követő évben is bejutott magyar csapat az Európa Ligába, s minden szurkolói ellenségeskedést félredobva szurkolhatott egész Magyarország tavaly a Fehérvár, idén az FTC sikereiért. Sajnos ez a két elképesztő bravúr nem volt mindenkinek elég, olykor egy-egy rossz játékot követően egyből jöttek a kritikus hangok. De egy valamit le kell szögezni: már az dicséretre méltó volt, hogy a Fradi bejutott az európai kupaporondra. Az meg pláne, hogy 7 pontot ért el, és idegenben nem kapott ki az Üllői úti csapat. Cikkünkben a Ferencváros hazai EL-meccseiről részletes helyszíni beszámolót olvashattok, de az idegenbeli megmérettetésekről is lesz néhány szó.

Ez a cikk eredetileg a focijava.hu oldalon jelent meg.

A Fradi remekelt. (fotó: Origo (Csudai Sándor)

Az Európa Liga-csoportkörének sorsolását rengetegen várták, mivel akkor derült ki, hogy milyen kvartettbe kerül a magyar alakulat. Voltak, akik inkább könnyebb csoportra vágytak (bár akik idáig eljutottak, azok között nincsenek nagyon könnyű ellenfelek). Míg mások szívesen megnéztek volna a Groupama Arénában egy európai sztárcsapatot, mint mondjuk a Manchester United vagy az Arsenal csapatát. Tavaly például a Fehérvárt a Chelsea-vel sorsolták össze. Összességében azonban egy szavunk sem lehetett. A Fradi azt a Ludogoretset kapta, amelyet még a BL-selejtezőben ejtett ki, és most is jó esély volt arra, hogy megszorongassák a bolgár csapatot; az Espanyol és a CSZKA Moszkva személyében két valamivel erősebb csapat jutott még a Fradinak. Talán az orosz csapattól többen tartottak, mivel nemrég még a Real Madridot tréfálták meg kétszer is – de később kiderült: rengeteget süllyedt azóta a Moszkva játéka. 


ESPANYOL 1 –  1 FERENCVÁROS

 

Szeptember 19., 21:00. Ekkor lépett 15 év után ismét pályára a Fradi az európai kupák valamelyikében – akkor még UEFA Kupának hívták a másodszámú sorozatot. Egyértelmű volt, hogy az Espanyol jóval erősebb, valamint az szintén, hogy a zöld-fehéreknek nagyon kevés esélyük van. A katalán együttes elöl Wu Lei csatárától várta a gólokat. Ám természetesen a rutinos Diego Lopez is benne volt a kezdőben, aki tudniillik egykoron még a Real Madridnál volt cserekapus, de később kitúrta Casillast a kezdőből. Ami a mieinket illeti: egyedül Lovrencsics Gergő nem volt ott a gyepen az első perctől kezdve a kulcsjátékosok közül. Őt Botka Endre pótolta.

A Szerhij Rebrov által kitervelt célfutball tökéletesen működött: a Fradi erőteljes védekezéssel és gyors megindulásokkal próbálkozott. Természetesen nem is lenne igazi katalán gárda az RCD, ha nem gyors tiki-takival járatták volna a labdát. Ez már a meccs elejétől kezdve így volt, ám ekkortájt a La Liga-ban a kiesés ellen küzdő ellenfél védelme még igencsak szellősnek bizonyult. Ezáltal a magyarok előtt adódtak kisebb-nagyobb esélyek. Érezni lehetett, hogy egy vendég gól sokkal inkább benne van a meccsben, mint egy esetleges spanyol. A 10. percben pedig már jött is a magyar bajnoki címvédő találata, méghozzá egy Isael-bepassz után született öngóllal. Nagy meglepetésre ugyan, de vezettünk. 

Sikerült kihúzni az első játékrész további részét, bár az Espanyolnál volt általában a játékszer, aztán jött a fordulás, és az Espanyol még jobban beszorította Szerhij Rebrov tizenegyét, akiknek egyre kevesebb közük volt a labdához. Sajnos Matias Vargas egy rendkívül szerencsétlen eseménysor után egalizált. A nagy hajrá meg volt a spanyolok részéről, de a ferencvárosi labdarúgók keményen állták a sarat, s sikerült kivédekezni a maradék minutumokat. A vége 1-1 lett, ráadásul idegenben. Kezdésnek tökéletes!


FERENCVÁROS 0 – 3 LUDOGORETS

A Bajnokok Ligája-selejtező első fordulójában már találkozott a két fél egymással ebben a szezonban. Az odavágón és a visszavágón is a magyar szurkolók szájára ült ki a mosoly, ugyanis váratlanul oda-vissza elpáholta a Fradi bolgár ellenfelét. Már csak ebből is kiindulva a Ludogorets ellen várták nagyon sokan a pontokat. Főleg a Groupamában, ahol minden egyes szurkoló és néző nagyon izgatottan várta, hogy a csapat egy rendkívül jóra sikeredett nyitány után végre otthon is kifusson a pályára az EL-ben. Ellenfelünk brazil származású spílerekkel megrakodva érkezett Budapestre és a klasszikus 4-4-2-es felállást választotta edzőjük, Stanislav Genchev. Tudniillik, a Ludogoretsnek Bulgáriában évek óta nincs párja, ez a rengeteg beléjük pumpált pénznek köszönhető.

És csakugyan van eredménye: többször jártak már európai főtáblákon, többek közt számos nagy csapatot megszorongattak – persze főleg otthon. Plusz az is megmutatja fölényüket a Fradival szemben, hogy jóval nagyobb a piaci értéke a szintén zöld dresszben játszó gárdának: a Transfermarkt nagyjából 55 millió euróra becsüli a csapatot. Hiába az összes ehhez hasonló tény, akkor is verhetőnek tűntek Wanderson és társai (még a mai napig is annak tűnnek). Na, de hogy a Fradiról is essen pár szó: az elég sűrű és hosszú előszezon valamelyest azért rányomta a bélyegét az ősz eleji bajnokikra, ám kezdett szépen kiegyenesedni Vargáék játéka, és jó formában várták az összecsapást. 

Hosszú sorok kígyóztak a D3-as és a D4-es szektorok bejáratánál. Ezen hosszú idő alatt volt, aki azt mesélte el barátainak, hogy hogyan késte le a villamost. Illetve akadtak olyanok is, akik a többi meccsről beszélgettek, vagy éppenséggel az Albert Flórián Stadionról nézegették a kitett képeket. Ahogy teltek a percek, lement az Európa Liga-himnusz, majd nem sokkal később nagy csend lett úrrá az egész komplexumon: gólt kaptunk. A hazai védők nem igazán vették fel a meccs ritmusát. Így egy nagyon bosszantó találattal már borzasztó hamar a bolgároknál volt az előny. Tokmac és társai azért fociztak tovább becsületesen, de  nem volt elég átütő erő a hazai focistákban.

El-eljutottunk a kapuhoz, és adódtak sanszok a ferencvárosi labdarúgók előtt is, amikor szinte a semmiből lőtt gólt a Ludogorets egy távoli szabadrúgásból. Rafael Forster lehetséges, hogy élete legnagyobb gólját ebben a pillanatban lőtte. A játék képében viszont mindez egyáltalán nem volt benne. Viszont az tény, hogy Dibuszék védelme igen ingatag lábakon állt a találkozó kezdetén. Ettől függetlenül a visszakapaszkodás lehetősége élt és virult. Főleg akkor, amikor még a félidő előtt Dragos Grigore feledkezett meg magáról, ezáltal egy jó 45 perccel hamarabb mehetett véglegesen az öltözőbe, mint társai. 

Nagyon ráérzett az FTC a folytatásban, csak a pontatlanság rendre elő jött. Valamint az emberelőnyből sem sikerült előnyt kovácsolni, ráadásul a 64. percben szöglethez jutottak a bolgár Sasok, amely góllal záródott. Forster volt megint a tettes, fejese a kapu jobb oldalába szállt. Ezzel 0-3. A hátralévő idő érdemi változásokat nem hozott, s nagyon úgy tűnt, harmadjára már nem sikerül megverni a PFC-t. A Fradi-szimpatizánsok keserű szájízzel mehettek haza, ugyanis ez a Ludogorets alig csinált valamit jobban a magyar alakulatnál, mégis egy aránytalan bolgár győzelem született. Ellenfelünk sok tapasztalatot szerzett eddig a legjobbak ellen, talán ez jelentette leginkább a különbséget Budapesten. A B-középre most sem lehetett semmi panasz, az utolsó percekben ugyanúgy éltették az NB I őszi szezonjának első helyezettét, akár az elsőkben. Meg ugye az egész stadionos látvány sem volt semmi… Mindenesetre nem volt könnyű dolga a Ludogoretsnek.


CSZKA MOSZKVA 0 – 1 FERENCVÁROS

A meccs, amelytől talán mindenki a legkevesebbet várta. Azonban az, hogy az oroszok első két találkozójukon kikaptak az Európa Ligában, és borzasztó gólkülönbséggel ott tanyáztak a csoport legalján bizakodásra adott okot. Egyébiránt hazájukban sem úgy állt a bagázs, ahogyan kellett volna, így azért reális esély nyílt a pontszerzésre Rebrov serege előtt. Az ukrán szakember megint hasonló felfogással küldte pályára csapatát, mint ahogyan azt Spanyolországban tette. Azzal a különbséggel, hogy a kontrák és a hosszú labdák is nagyobb előnyt kaptak, ennek köszönhetően Tokmac és Zubkov szépen megtudott lépni a széleken. A túloldalt Goncharenko mester ült a padon. Akinek fiai borzasztóan használták ki a helyzeteket, illetve az oroszok három védős felállása nagyon könnyed falat volt a Fradinak.

Gyámoltalanság jellemezte a Moszkvát az első percekben, tartalmasabb elképzelés nélkül rúgták a zsugát. Tokmac azonban csillogott szépen, az általa vezetett ellen akciókban rendesen volt kraft. Hátul pedig néha jöttek a kelleténél durvább belépők, de nem vesztette el senki a fejét. Az FTC fölvette a versenyt a hazai pályán focizó piros-kék egylettel. Féltáv előtt és után szintén adódtak helyzetek hol az egyik, hol a másik térfélen, bár a gól inkább a moszkvai lábakban maradt benne – szerencsére általában csúnyán eldurrantották őket vagy Dibusz védett nagyot. És hiába nyomott, a gól nem jött össze a hazaiaknak, ellenben a harmincszoros magyar bajnoknak. A semmiből jött a feketeleves: egy halálian gyors fölfutásból a csereként bejött Varga Roland szerzett három pontot érő gólt a zöld-fehéreknek. Megérte kivárni! A szervezett játéknak végül meglett a gyümölcse, és valamit visszakapott a Fradi, abból ami Budapesten történt (vagy épp nem történt). Fantasztikus küzdelem, fantasztikus bravúr!

Kövess minket Instagramon és Facebookon!

További focis írásokat a focijava.hu oldalon olvashatsz.

Vége az 1. résznek.

Kiemelt kép: Origo (Csudai Sándor)

 

Foci Java

https://focijava.hu